Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
Laczkó ismételten megvizsgálva a nádor által bemutatott okmányokat, a családi genealógia alapos tanulmányozása után rámutatott arra, hogy nem áll fenn az első birtokszerző (primus acquisitor), Török Imre és az Esterházyak közötti vérségi és egyenesági leszármazás. Azt javasolta tehát a Commissiónak, hogy utasítsák a nádort genealógiájának pontosítására, illetve annak kétséget kizáró módon történő bizonyítására, vajon az Esterházy család valóban közvetlenül az enyingi Törököktől örökölte-e meg a szóban forgó birtokokat. Amennyiben a nádor ezt nem tudná megtenni, akkor a birtokokat a fiskus javára el kell kobofctatni. Laczkónak érdekes módon nem tűnt fel, hogy a genealógiában részint — ahogy arra már utaltunk — nem található meg Török Ambrus, viszont minden ellenőrzés nélkül elfogadta az 1421. évi adománylevélben a Zsigmond király főkapitányaként és Ozorai Borbála férjeként szerepeltetett enyingi Török Imrét valóságos személynek. Ugyancsak az alaposabb ellenőrzés hiányának számlájára írható, hogy Laczkó a hamis oklevél adatait kész tényeknek fogadta el, így nem akadt fenn azon sem, hogy 1421-ben Ozorai Pipo még élt, a nevezett birtokok pedig még nem voltak tulajdonában.91 A királyi jogügyigazgató-helyettes nemcsak a genealógiában talált hiányosságokat, hanem abban is, hogy az iratok között a nádor nem adta be az illető jószágokra vonatkozó beiktatólevelet (litterae statutionales), a birtokbaiktatásról szóló uralkodói végzést, valamint az előzetes határjárásokat és más birtokos részéről esetleg bejelentett ellentmondásokat igazoló dokumentumokat. Laczkó Werbőczy Triptartitumára (I. rész. 32. és 33. cím) és az 1519. évi 1. törvénycikkre hivatkozva megállapította: mivel a birtokbaiktatás az előírt határidőn belül nem történt meg, tovább nem végezték el az ilyenkor szokásos előzetes határbejárásokat, továbbá nem említették meg az esetleges ellentmondásokat, a nádor birtokjoga a szóban forgó jószágokra érvénytelen. Ezért Laczkó — a gesztesi vár és uradalom, valamint Csesznek birtokjoga ellenőrzéséhez hasonlóan — újra arra kérte a Commissiót, hogy rendeletben szólítsák fel a nádort egy még pontosabb családi genealógia, továbbá a hiányzó birtokbejárásról és a birtokbaiktatásról szóló oklevelek beszolgáltatására. Felvetette továbbá: Esterházy Pál ezzel egyidejűleg tisztázza a fiskus előtt az ozorai és tamási uradalom területén fekvő Viczay-birtokok birtokjogát. A Bizottság elfogadta Laczkó véleményét és javaslatát, majd 1698. február 14-én azt a határozatot hozta, hogy a jelentést és a Viczay családnak az illető birtokok ügyében időközben benyújtott viszontkeresetét megküldik a nádornak. Esterházynak a következő hónap 14-ig adtak határidőt arra, hogy mind a jogügyigazgató-helyettes véleményére, mind pedig a Viczayak keresetére kielégítő választ adjon.9 2 A Commissio Laczkó jelentését felterjesztette az uralkodóhoz, aki 1698. február 20-án Bécsben kelt rendeletében utasította a nádort, hogy Ozora, Tamási, Kaposvár, Simontornya és más birtokok tulajdonjogát részint egy részletes genealógiai táblával köteles igazolni, amely részint hitelesen tanúsítja vérségi leszármazását az enyingi Török családtól, részint pedig bizo-91 MOL, E 117 2. köt. 417.; vö. erről még: C. Tóth N.: Simontornya i. m. 105.: No. 55. 92 MOL, E 117 1. köt. No. 65. C. 49. Vö. erről még: MOL, P 108 Repos. 35. Fase. D. No. 96. (Mandatum regium de bonis Ozora, Tamasy etc.)
