Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
cáfolt Közép-Európa mint régió létezése mellett.14 Gyáni Gábor a majorságok Pach által túlhangsúlyozott hatását és elterjedtségét kérdőjelezte meg, illetve Varga János kutatásaira építve írt a szabadmenetelű jobbágyi kategória magas százalékos arányáról a jobbágyságon belül az örökös jobbágyság rendszerének idején, vagyis a röghözkötés sikertelen voltát bizonyította. Ugyancsak tagadja a jobbágyi földek földesúr általi kisajátítását, vagyis szerinte a majorsági földek nem a jobbágytelkek elvételével szaporodtak. Gyáni Szakály Ferenc kutatási eredményeivel érvel a piaci lehetőségek jobbágyok számára beszűkülő volta ellen: „A magyar utak még sohasem láttak annyi kereskedő parasztot, mint a 16. század második felében."1 5 A majorságok nagyarányú elterjedését Niederhauser Emil is cáfolta másutt, szerinte 20-25%-ra tehető arányuk a mezőgazdaságilag művelt területen belül.1 6 Kaposi Zoltán kutatásai pedig a majorság munkaerő-eloszlását tisztázták, 75-80%-ra teszi a bérmunkások arányát a robotoló jobbágyokkal szemben.17 Miként tehát e rövid áttekintésből is kiderül, az 1980-as évektől kezdve az 1950-es évekhez képest elmozdult a történetírás álláspontja, pontosabban visszatért ahhoz a parasztság-képhez, amelyet korábban leginkább Szabó István képviselt.1 8 Szabó is leírta azokat a folyamatokat, amelyek 1514 után következtek be a paraszti társadalom életében, illetve azokat a tendenciákat, amelyek a jobbágyság röghözkötésére irányultak, még ha teljesen megvalósulni nem is tudtak. Részletesen mutatja be és elemzi a 16-17. századi törvényeket és vármegyei statútumokat, amelyek szabályozták a költözést, ír a majorsági gazdálkodás terjedéséről, terhes következményeként a robot növekedéséről. Ellentétben az 1950-es évek állításával, Szabó azonban már 1940-ben azt írta, hogy majorsági területét a földesúr nem a jobbágytelkek elvételével gyarapította, hanem elsősorban a pusztán maradt területekből, mint ahogy rögzítette azt is, hogy a majorságokon fizetett munkaerőt is alkalmaztak a jobbágyi robotmunka mellett.1 9 A jobbágyság történetének kutatása a közelmúltban nem tartozott-tartozik a legpreferáltabb témák közé, de a különböző összefoglaló Magyarországtörténetek az adott korszak társadalomtörténete kapcsán érintik a kérdést. Pálffy Géza tizenhatodik századi összefoglalójában a következőképpen ír a jobbágyság helyzetéről: „A Dózsa György vezette 1514. évi parasztfelkelés után kimondott röghözkötésükre ugyan a század folyamán az ország egyes területein történtek kísérletek, ez teljességgel szinte sehol sem valósult meg. Sőt a jobbá-14 A kérdésre 1. még bővebben: Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. Bp. 1983.; Szűcs Jenő - Hanák Péter: Európa régiói a történelemben. (Előadások a Történettudományi Intézetben 3.) Bp. 1986. 3-32. 15 Szakály Ferenc: Mi veszett Mohács után? A magyarországi török uralom mérlege. Valóság 31. (1988: 3. sz.) 43. Idézi: Gyáni G. Ervek az elkanyarodás ellen i. m. 408. 16 Niederhauser Emil: A kelet-európai agrártörténet vázlata a jobbágyfelszabadításig. In: Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára. Szerk. Kovács Ágnes. Debrecen 1999. 136. 17 Kaposi Zoltán: Magyarország gazdaságtörténete 1700-1848. In: Magyarország gazdaságtörténete a honfoglalástól a 20. század közepéig. Szerk. Honvári János. Bp. 1996. 195. 18 Szabó István: A magyar parasztság története. Bp. 1940.; Szabó István: Az örökös röghözkötöttség rendszere. In: Uő: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. 65-158. 19 Szabó /.: A magyar parasztság i. m. 36-37.
