Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Az Elia Mendrul-ügy: a besztercei örmény viszály története (1697-1700) IV/945
nagyobb volumenű problémáról vonták el a figyelmet: tudniillik tudomásukra jutott, hogy a püspöknek zavaros pénzügyei voltak.3 6 Az ügy Varsón keresztül eljutott Rómába is. A theatinus Sebastiano Maria Accorsi, a lembergi Örmény Kollégium prefektusa (1691-1704) is megerősítette a Propaganda Fidének, hogy az erdélyi Besztercén az örmény közösség és a püspök között konfliktus alakult ki, amelynek középpontjában nem a házas papok problémája, hanem Oxendio zavaros pénzügyei állottak.3 7 Accorsi a viszály kirobbanásának okát a püspök silány anyagi helyzetében látta, mivel fizetését, a Propaganda Fide által kiutalt évi száz scudót, püspöki kinevezése óta mindig is nagy késésekkel kapta meg. Az állítólagos pénzügyi visszaélések okán a varsói nunciatúrán felmerült, hogy kezdeményezzék a Szentszéknél Oxendio felmentését. A prefektus ezt viszont nem helyeselte.38 Véleménye szerint ugyanis amennyiben elmozdítanák Oxendio püspököt hivatalából, az csak kárt okozhatna az erdélyi örmények között végzett missziók kiteljesítésében.3 9 Ezen túlmenően a prefektus annak az aggodalmának adott hangot, hogy az erdélyi örmények viszálya esetében ugyanolyan zűrzavaros állapotok köszönhetnek be, mint ami annak idején Lembergben történt Nikol Torosowicz (1603-1681) örmény érsek botrányos uniójával kapcsolatban. Ezért Accorsi azzal a kéréssel fordult a Propaganda Fidéhez, hogy Oxendio és az ún. házas papok ügyében folytasson le minden részletre kiterjedő vizsgálatot.40 Besztercén a viszály ugyanakkor tovább gyűrűzött: Oxendio továbbra is eretnek szokásnak minősítette Elia Mendrul és társai házas állapotát. A bevádolt örmény papok viszont a püspököt istentelen, ördöghöz hasonlatos jellemű emberként írták le. Oxendio 1697 júniusában ad hoc jelleggel vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek rajta kívül tagja volt Serger (Sorger) Mihály, a marosvásárhelyi minorita rendház főnöke és Emmanuel Jakubowicz besztercei örmény bíró. Oxendio a házas papokat engedetlenséggel vádolta meg, amellyel megosztották a besztercei örmény közösséget. Az unitus püspök jelentéseiben legalább négyszázöt örmény családfőt említett meg a városban, akik Elia Mendrul rendíthetetlen hívének számítottak.41 A vizsgálóbizottság felállítása Oxendio hívei körében sem aratott osztatlan sikert. A püspök ugyanis nemcsak Elia Mendrult és társait, hanem egyik segítőjét, Lazar Budachowiczot (1672-1721) is a bizottság elé citálta. Ennek oka az volt, hogy Budachowicz nyíltan védelmébe vette a bevádolt papokat, és sze-36 Uo. 37 APF SC FA Vol. 4. fol. 522r-v.; A lembergi theatinusok (nevezetesen az Örmény Kollégium prefektusai: Alois Pidoux, Francesco Bonesana, Sebastiano Maria Accorsi és Stefano Trombetti) ugyanakkor nemcsak az erdélyi örményekről, hanem az erdélyi római katolikus (ferences) missziókról is számos, felbecsülhetetlen értékű jelentéseket írtak, és jutattak el a varsói nunciatúrán keresztül a Propaganda Fidéhez. 1. erről: APF SOCG Vol. 488. fol. 77r. fol. 81r. fol. 82r. fol. 84r. fol. 87v. fol. 9Ír.; APF SOCG Vol. 514. fol. 159r.; APF SC FA Vol. 4. fol. 86r-87r.; vö. Galla, F.: Ferences misszionáriusok i. m. 308., 314. 38 APF SC FA Vol. 4. fol. 522r-v. 39 Uo. fol. 524r. 40 Uo. fol. 53Ír. 41 APF SOCG Vol. 529. fol. 272r.; ASV ANV Vol. 196. fol. 159r-160v. fol. 161r. fol. 164r-v.
