Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Fazekas István: Esterházy Pál nádor és a családtörténet IV/905
lyi városok címerét is. Ily módon a hatalom mindkét pólusa az uralkodói és a rendi is megjelenítésre került volna. Úgy tűnik azonban, hogy a nagyszabású terv nem került teljes mértékben kivitelezésre, noha valószínűleg néhány szétszórtan az Esterházy levéltárban található kézirattöredék e vállalkozáshoz kapcsolódik. Ez alkalommal is, mint Pál nádor sok más munkája esetében, hosszabb alkotási folyamatnak lehetünk tanúi. A Simulacrum Pannonicae nobilitatis címlapja az 1703-as esztendőt hordozza, az Esterházy család hercegi ága levéltárában, a már többször is idézett genealógia gyűjteményben viszont található egy másik kézirat, pontosabban egy kézirattöredék, amely azt mutatja, hogy Esterházy Pált már régóta foglalkoztatta ez a kérdés: Genealogiae variae regum ac illustrium quarundam tum antiquarum tum recentiarum familiarum inclyti Regni Hungáriáé, quos comes Paulus Estoras de Galanthaperpetuus in Frakno etc. magnis studiis et laboribus amore gentis suae in ordinem redegit ac publici iuris fecit Anno Domini MDCLXXVLX. 3 2 A kézirat azt mutatja, hogy Pált saját családja történetének kutatásával egyidejűleg foglalkoztatta más családok története és genealógiája, sőt a magyar királyok leszármazása is. Eredetileg 1675-ös évszám állt a címlapon, amit később 1660-ra javított Pál. Hogy miért, arra jelenleg nem tudok magyarázatot adni. Bár e kézirathoz nem tartozik szépen rajzolt címlap, van hozzá viszont előszó, amely a munka keletkezéstörténetéhez fontos adalékokat szolgáltat. Eszerint Esterházy Pál négy éven keresztül levelezett különböző személyekkel, hogy családjuk leszármazását tőlük megszerezze. A levelezőpartnerek egy része megküldte a kért leszármazást, más részük azonban válasz nélkül hagyta őt. Hogy milyen komoly szerepet játszott az őskultusz a nemesség gondolkodásában, különösen jól illusztrálható azzal a bekezdéssel, amelyben Pál gróf az ősök vérének a jelentőségéről ír, amely az utódokat hőstettekre ösztönzi.3 3 Esterházy annak is tudatában volt, hogy munkája úttörő jellegű, Magyarországon első a maga területén.3 4 A munkát szerzője — tartalmának és céljának megfelelően — egyrészről I. Lipótnak, mint magyar királynak, más részről a magyar rendeknek ajánlotta. Sajnos az előszón kívül a kéziratból nem sok minden maradt meg, mindössze néhány oldal, amely a magyar királyok leszármazását mutatja be, nevezetesen Opos szkíta fejedelemtől I. Lipótig bezárólag, amely egyúttal a királyok és az Esterházyak rokonságát is hivatott feltárni.3 5 Ez a genealógia egy korábbi változata annak a leszármazási táblának, amely a Tropheumhan került közzétételre (Theatrum Genealogicum), és amely az Esterházyak és Nagy Károly rokonságát mutatja be.36 Ezek a törekvések ismételten jelzik, hogy milyen fontos 32 MOL Esterházy Lt. P 108 Rep. 49. Fasc. J. Nr. 2. 33 „Cum vero sanguis et praesertim nobilis, ac generosus sympatetica, vei potius magnaetica quadam vi trahat sanguinem a se ortum praeclare, et utiliter traduntur generationes illustrium familiarum, quae posteros ad virtutis imitationem manu ducant..." uo. fol. 5v. 34 „nullám quispiam eiusmodi deductionem magnam familiarum Hungaricarum hactenus typpis mandatam conspicarem..." uo. fol. 8r. 35 MOL Esterházy Lt. P 108 Rep. 49. Fasc. J. Nr. 2. fol. 3-6. 36 Die Fürsten Esterházy i. m. 252-254.; Galavics G.: Die frühen Porträts der Familie Esterházy i. m. 120.
