Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83

elszigetelve magánosan áll, s az említett hegyekkel semmi nemú összefüggés­ben nincsen" a hegy, melyre a munkácsi vár épült.5 A Beregtől délkeletre fekvő Máramaros legnagyobbrészt hegyes vidék, ki­véve a Tisza és mellékfolyói által alkotott, a vármegyén belül észak-déli irány­ban húzódó völgyet. Jelentős folyói a megyében eredő, már említett Tisza és a beleömlő Visó, Iza, Sugatag, Tarack, Talabor, Nagyág. A megyében találhatóak kisebb tavak és tengerszemek, ezek a következők: szinevéri, polyánai, kalocsai.6 Ugocsa megye kissé Bereg és Máramaros közé ékelődve azoktól délnyu­gatra található. Területe nyugati és déli részén sík, keletre és északra hegyes. Hegyei a Beregből és Máramarosból átnyúló Kárpátok ágai. Folyói a megyén keresztül folyó Tisza, valamint a Batár, a Borsava és a Tur.7 Az ország északkeleti határát képező Kárpátok hegyláncai évszázadok óta természetes védelmet nyújtottak a határ túloldaláról érkező támadásokkal szem­ben. Ugyanakkor a hegység átkelésre alkalmas szorosain keresztül lehetséges volt a Galíciában állomásozó császári alakulatok betörése. Épp ezért helyeztek el a magyar hatóságok állandó őrhelyeket a határ mentén és erődítették meg a hágókat. A legnagyobb átkelőhelyek ezen a területen a következők voltak: é­szakon a Keleti-Beszkidek hegyláncai közt az Uzsoki- és a Vereckei-hágó, délebb­re a Máramarosi-havasokban pedig a Tatár-hágó. A térség egyetlen erődje, a Bereg megyei Munkács vára ugyan nem tartozott az ország jelentős erődítmé­nyei közé, de megfelelő bázisul szolgált az itt állomásozó határt védő erőknek, majd később a Kazinczy-hadosztálynak, Az országnak ebben a szegletében ekkor még nem épültek vasútvonalak, és a mai értelemben vett úthálózat is hiányzott. Az esős időjárás hatására szinte mo­csarassá váló földutak miatt a közlekedés elég nehézkes volt. Mivel az esetleg betö­rő ellenséges csapatok csak a szűk szorosokban kelhettek át a Kárpátokon, és kez­detben, amíg el nem érik a sík területeket a völgyekben kellett haladniuk, ezért az útjuk könnyen elzárható volt. Ezt kitűnően használták ki a Martinyi őrnagy vezet­te magyar csapatok a podheringi ütközetben, 1849. április 22-én. A közigazgatási szervezet, a társadalom, a gazdaság és az itt állomásozó had­erő helyzete 1848 márciusában A korabeli magyarországi közigazgatási beosztás szerint a Tiszán inneni kerület vármegyéi közé tartozott Bereg és Ung, Máramaros és Ugocsa pedig a ti­szántúli kerület vármegyéihez. Közülük a legnagyobb területű Máramaros, a leg­kisebb Ugocsa volt. Bereg és Ung közel azonos területű, az előbbiek nagysága kö­zötti földrajzi kiterjedéssel. A négy vármegye lakossága nemzetiségi és vallási megoszlás tekintetében elég tarka képet mutatott. Ezekről a megyékről statiszti­kai adatokkal az 1840-es évekből, Fényes Elek munkáiból rendelkezünk. Bereg vármegye két központja Beregszász, illetve Munkács városa volt. A megyében 10 mezővárosban, 260 faluban és 4 „népes pusztán" összesen 125 5 Fényes E.\ Magyarország i. m. 320-321., az idézet: 320. 6 Fényes E.\ Magyarország i. m. 366-369. 7 Fényes E.: Magyarország i. m. 413.

Next

/
Oldalképek
Tartalom