Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
rói címet 1587. november közepén végül második házassága és az ezzel járó páratlan kapcsolatrendszer hozta meg számára, még ha diplomája csupán hosszabb katonai és kamarai tisztségviselését említette is. 1581 vége felé ugyanis Illésházy elvette Krusics János vele közel egykorü özvegyét, Pálffy Katát (Miklós nővérét), akivel bizonyosan már régóta ismerték egymást, és aki — Péter Katalin friss vélekedése szerint — szerette, sőt „csodálta a fontos embert".3 5 Bár a befolyásos és gazdag katonabáróval a horvát származású Krusics család fiágon kihalt, özvegye előkelő magyar és idegen rokonsága nem hagyta veszni az általa nehezen megszerzett cím- és birtoktőkét. A segítséget elsősorban az új sógor, Pálffy Miklós és barátja, Adam von Dietrichstein bécsi főudvarmester (Obei'sthofmeister) nyújtotta, aki egyenesen Krusics nászúra volt. Dietrichstein fia (Adam) ugyanis a liptói ispán és magyar királyi udvarmester Pálffy Katától született egyetlen leányát (Krusics Ilonát) vette feleségül.36 Pálffy és Dietrichstein több éves kitartó támogatása végül meghozta eredményét. A köznemes Illésházy felemelésével hatalmasat nyert mind maga a kamarai tanácsos, mind Pálffyék. 1582-re előbb Krusics várait (Csábrág, Szitnya, Likava) és városait (Szentgyörgy és Bazin) és Liptó vármegyei ispánságát sikerült Illésházy számára részben biztosítani,37 mely utóbbit Maximilian von Dietrichsteinnel együtt még köznemesként nyert el (1582. febr. 19.).38 1587. november 12-én azután Illésházy ugyanazon a napon lett báró, Krusics királyi udvarmesteri tisztét „örökölve" országos főméltóság és egyúttal magyar tanácsos.3 9 Az evangélikus új arisztokrata nem maradt hűtlen katolikus sógorához és patrónusához. Eltérő felekezetük nem akadályozta szoros politikai és gazdasági együttműködésüket. így a fukarságáról, szívósságáról és jó szervezőképességéről ismert Illésházy az elkövetkező bő egy évtizedben meghatározó szerepet játszott Pálffy főkapitány katonaságának élelemmel való ellátásban és zsoldjának biztosában.4 0 Mindeközben gyakran folytattak közösen gabona-, bor- és marhaüzleteket, melyek gyakorlati lebonyolításának irányítója általában szintén Illésházy volt. Összességében tehát szinte vállvetve járultak meghatározó módon ahhoz, hogy a század utolsó két évtizedében a Magyar Királyság a Habsburg Monarchia védőbástyája és éléskamrája maradhatott, Pálffy pedig a tizenöt éves háborúban fontos katonai sikereket arathatott. Szoros együttműködésüket jól illusztrálják Illésházy 1599. augusztus végén Pálffyhoz intézett sza-35 Péter K.\ Házasság i. m. 154. és Péter K.\ Illésházy Istvánról i. m. 136-138. 36 MOL, A 57, Magyar kancelláriai levéltár, Libri regii (a továbbiakban A 57), Vol. 4. p. 247. (1582); Ilona 1586. szeptember 14-én Bazinban gyermekszülésben halt meg, miként erről mostohaapja Pálffy Miklósnak beszámolt: Slovensky národny archív, Bratislava (a továbbiakban SNA); Ustredny pálffyovsky archív (ÚPA), Arm. I. Lad. 3. Fase. 10. Nr. 8/16. (1586. szept. 14., Bazin), vö. még Jedlicska Pál: Adatok erdődi báró Pálffy Miklós a győri hősnek életrajza és korához 1552-1600. (Eredeti történeti forrásmunka) Eger 1897. 273.: Nr. 397. és újabban 1. m ég Péter K. \ Illésházy Istvánról i. m. 132-136. 37 Erről utóbb maga Esterházy Miklós írta: Illésházy „nem vala úri ágyból, és felesége után is vala javaiban, mindazonáltal ugyan palatínusa vala az országnak, kit érdemesen is viselt, és nagy hasznára nemzetünknek s hazánknak." Szalay L. - Salamon F.: Galantai gróf Eszterházy Miklós i. m. I. 88. 38 MOL, A 57, Vol. 4. p. 247. 39 Uo. Vol. 4. pp. 484-485, p. 487, pp. 490-491.; ÖStA H KA Familienakten I 30. fol. 1-2. 40 SNA ÚPA Arm. I. Lad. 3. Fasc. 10. Nr. 8/1-67, passim.
