Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16-17. század fordulóján (Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése) IV/853
A Pozsony megyei köznemesség számára a magyar állam területének három részre szakadásával, majd még inkább a főváros és az uralkodói rezidencia (Buda) elestével járó alapvető változások az 1560-1580-es évekre paradox módon igen kedvező helyzetet teremtettek.1 7 A Habsburgok kormányzása alatt megmaradó Magyar Királyság két új fővárosa közül ugyanis az új „belpolitikai főváros" megyéjük névadó települése volt, ám a Habsburg uralkodók új rezidenciája és központi igazgatási székhelye, a királyság „második fővárosa", Bécs is csupán néhány tucat kilométerre feküdt. Míg Pozsony a diéták és a koronázások színhelyeként, egyházmegyéiket vesztett főpapok udvartartásaként, valamint a Magyar Kamara székhelyeként és az országos bíráskodás egyik centrumaként, addig Bécs a Habsburg-udvartartás, a Magyar Udvari Kancellária és az új központi pénz- és hadügy-igazgatási kormányszervek révén Pozsony megye nemessége számára a karrierlehetőségek tárházát kínálta. Emellett kedvezett nekik az is, hogy az 1543-ban elesett Esztergom érsekei szintén a megyében fekvő Nagyszombat városában alakították ki új rezidenciájukat, miközben Pozsonyban is rendelkeztek palotával.1 8 Végül az új törökellenes védelmi rendszer, a bányavidéki végek és Komárom erődje sem feküdtek távol. (Az 1550-1560-as évekig — többek között Nádasdy Tamás országbíró, majd nádor tevékenységének is köszönhetően — az ország közigazgatásában meghatározó Zala megyei nemesség helyére így fokozatosan a Pozsony megyei lépett.1 9 ) A kiugrás e csoportból elsőként Pálffy Miklósnak sikerült, bár már apja Péter (fl567) is tudott élni az új lehetőségek egy részével, O 1536-tól néhány esztendőn át Várday Pál esztergomi érsek, a későbbi királyi helytartó jószágigazgatója volt.2 0 Felkapaszkodását jelentősen segítette, hogy apja (Pál) szerencsés házassága következtében nagybátyja a befolyásos Erdődy Simon zágrábi püspök, az Erdődy família egyik felemelője volt. Neki köszönhetően Pálffy Péter 1539-ben megszerezte Csábrág várát (Hont m.), de a főpap talán még szerdahelyi Dersffy Zsófiával való házasságkötésében is szerepet játszhatott. Mivel Zsófia testvére (István) 1564-től báró, a zágrábi püspök családjának egyik sikeres leszármazottja, II. Péter pedig 1556-tól horvát-szlavón bán, sőt 1565-től Monoszló grófja volt, Pálffy Péter élete végén már több új arisztokrata-rokonnal bírt. Ok ráadásul nem csupán Pálffyn keresztül álltak rokonságban, hiszen az idős Dersffy István második felesége 1566 nyarától Erdődy bán ifjú leánya, Anna lett. Pálffy Péter élete vége felé ugyan a Pozsony megyei Bárról és a Győr megyei Ráróról kapta újabb előneveit,21 sorban születő gyermekei már széle-17 Az alábbiakra részletesen 1. Pálffy Géza: Szent István birodalma a Habsburgok közép-európai államában. A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Akadémiai doktori értekezés. Bp. 2008. 80-85. 18 Erre újabban 1. Gál-Mlakár Zsófia-. Adatok Verancsics Antal udvarának történetéhez. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 14. (2007: 2. sz.) 289-294. 19 Vö. Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk. Káli Csaba. Zalaegerszeg 1997. 21-60. 20 Kenyeres István: Uradalmak és végvárak. A kamarai birtokok és a törökellenes határvédelem a 16. századi Magyar Királyságban. (Habsburg történeti monográfiák 2.) Bp. 2008. 320. 21 Bár, 1548: Karácsonyi Jfános] - Kollányi F[erenc] - Lukcsics J[ózsef]: Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. V 1548-1551. Bp. 1912. 58-59.: Nr. 61.; Ráró, 1559: Österreichisches Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban ÖStA); Hofkammerarchiv (HKA), Familienakten B-P 22. fol. 1-2.
