Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
kívánta, hogy az egyes jószágok birtokjogi vizsgálatai során szerfelett nagy figyelmet fog szentelni ennek a problémának, különös tekintettel arra, hogy a neoacquisticának minősített birtokok és birtokrészek jelentős többsége nádori adományozással került birtokosaik tulajdonába. Ezért arra utasította a királyi jogügyigazgatóságot, hogy minden palatinális donációt egyedileg vizsgáljon meg, és az érvényben lévő magyarországi jogszokások és törvények értelmében kétséget kizáróan mutassa ki: vajon valóban valósak-e a birtokosok jogkövetelései birtokaik tulajdonjogát illetően? Amennyiben nem, azonnal tegyen intézkedéseket a birtokok elkobzásáról és fiskus javára történő lefoglalásáról. Az ilyen döntéseket azonban — mint azt számos példa bizonyítja — nem volt egyszerű meghozni. Az Újszerzeményi Bizottság ugyanis nem rendelkezett egységes előírással, mondhatnánk „rendszabással" arra nézve, miként bírálja el az egyes nádori adományokat, valódiságukat vagy hitelességüket, illetve érvénytelenségüket. Továbbá arra nézve sem, milyen elvi megfontolások vagy gyakorlati tapasztalatok alapján döntsön a szóban forgó adományoknak a tulajdonos javára történő megítélésében, illetve elvételében. A jogügyigazgató-helyetteseknek a tárgyban benyújtott előterjesztései és javaslatai ugyanis nem mindenkor voltak kétséget kizáróan meggyőző erejűek, és a birtokosok — miként azt a jószágaik védelmében tett lépéseik és ellenvéleményeik, valamint különféle beadványaik is bizonyítják — újabb és újabb, sok időveszteséggel járó eljárásra késztették a fiskust, a jogügyigazgatóságot és végül magát a Commissiót is. Az Udvari Kamara így maga is belátta, hogy a nádori adományok kérdésében foganatosított intézkedések egyrészt nem hozták meg a kívánt eredményeket, másrészt továbbra is bizonyos zűrzavar tapasztalható a donációk vizsgálatában. Ezért 1702. augusztus 17-én utasította a magyar kancelláriát, hogy levélben kérje fel az országbírák és a királyi ítélőmesterek helyetteseit, illetve az alnádort: dolgozzanak ki javaslatot, illetve mondjanak véleményt a nádori adományok kérdésében. A felkért személyeknek két szempontot kellett figyelembe venniük. 1) A Magyar Királyság nemrég felszabadított területei újszerzeményieknek számítanak, amelyeket az uralkodó egyértelműen a kamarák igazgatása alá rendelt. Ennélfogva tehát azok semmiképpen sem tartozhatnak a nádor joghatósága alá, és azokra semmiféle címen és jogon nem tarthat igényt, és nincs joga az illető területek birtokügyeibe beleavatkozni, vagy éppenséggel a birtokállapotot adományozásaival megváltoztatni. E birtokok felett kizárólag az uralkodónak és kamaráinak van joga rendelkezni. Egyébként is a királynak szándékában áll, hogy a visszafoglalt területeken a birtokügyeket rendezze, melynek keretében vissza kívánja adni a jószágokat jogos tulajdonosaiknak, akik azokat már a török időben is bírták. Még azokat a birtokokat is, amelyeket időközben fiskális per alá vontak, amennyiben a tulajdonosok megfelelően tudják igazolni birtokjogaikat. 2) A felkért személyeknek ügyelniük kell arra, hogy a nádori adományok mértéke nem haladhatja meg a törvényben előírt 32 jobbágytelket, legyenek azok lakottak vagy pusztatelkek. Ezeket pedig az ország törvényei szerint előzetesen fel kell becsültetni, majd össze kell íratni.20 4 204 MOL, E 117 11. cs. No. 101. ex Augusto 1702. No. 119. Neoaquist.
