Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
A nádori adományjog gyakorlásában — ahogy ezt Iványi Emma kimutatta —, főleg a 17. században, a nádorok egyéni érdeke gyakran egybeesett a rendek politikai és vagyoni érdekeivel. A palatinusok ugyanis birtokadományozásaikkal részint híveket szereztek/szerezhettek politikájuk támogatására, részint pedig közvetlen családtagjaikat, rokonaikat és a nádori kancellária hivatalnokait segíthették.19 7 A nádori adomány természetesen lehetett 32 jobbágyteleknél kisebb is, amelyet a nádor új adomány címén juttathatott az adományozottaknak. Azaz az adományozásban részesült személyek vagy családok ősei a szóban forgó birtokot már hosszú ideje használták, vagy akár folyamatosan birtokolták, és az így az adományozáskor is tulajdonukban lehetett, miközben a birtokra vonatkozó birtokjogi irataik a török időkben elvesz(het)tek vagy elpusztul(hat)tak. Ezért a birtokosok jószágaik birtokjogainak megerősítése végett új adományt kértek a nádortól.19 8 Az ország törvényeiben nem szabályozták részletesebben azt, mikor adományozhat a nádor a koronára visszaszálló birtokokból 32 jobbágytelek nagyságú vagy ennél kisebb birtokokat, és mikor rendelkezhet azokkal kizárólag a Királyi Fiskus, ezért mind a nádor, mind pedig az uralkodó és nevében a kincstár szabadon élhetett a birtokadományozás jogával. A Neoacquistica Commissio létrehozása előtt az Udvari Kamara Esterházyt legfeljebb a régi szokásos „együttműködésre" utasította, de a birtokadományozásba ténylegesen nem szólt bele.199 Miután azonban a Commissio 1690-ben megkezdte működését, az Udvari Kamara igyekezett egyrészt Esterházy Pált a nádori adományozás jogában korlátozni, másrészt bizonyos jogok gyakorlásától eltiltani. Erre alapot szolgáltathatott a kamarának Kollonich Lipót Einrichtungswerk je, amely szintén foglalkozott a nádori birtokadomány(ozás) kérdésével. Kollonich nevezetes munkája Camerale című fejezetének 8. pontjában felhívta a figyelmet arra, hog}7 Esterházy többször is visszaélt adományozási jogával, tudniillik a törvényben előírt 32 jobbágyteleknél nagyobb birtokokat, sőt összefüggő birtoktesteket is adományozott, jóllehet erre semmiféle jogosultsága nincsen - mint kifejtette: „A ná-197 Iványi E.: Esterházy Pál i. m. 79. 198 Uo. 73. 199 Uo. 79. - Az Udvari Kamara az adományozható 32 jobbágytelek nagyságát és értékét viszont igyekezett meghatározni. Iványi Emma kutatásai szerint a 17. század végén egy jobbágytelek 32 királyi holdat kitevő területtel, mégpedig szántófölddel volt azonos. Más számítások szerint egy jobbágytelek 50,5 katasztrális holdat tett ki, ennek megfelelően a nádori adomány 1600 katasztrális holdnál nem lehetett nagyobb. Jóllehet a teleknagyság az ország különböző részein különböző volt. Uo. 76. - Kollonich Lipót is 32 holdban határozta meg egy jobbágytelek nagyságát: „ein jedes haus, welches 32 joch äckher oder andere in aequivalenti zuegehörige hausgrundt". Einrichtungswerk des Königreichs Ungarn. Hrsg. János Kalmár - János J. Varga. Leipzig 2009. 239-240. (Sajtó alatt. Itt szeretnék köszönetet mondani a mű két kiadójának, hogy megjelenés alatt álló kéziratukat a rendelkezésemre bocsátották.) és Mayer, Th.: Verwaltungsreform in Ungarn i. m. 125. (Anhang.) Ami pedig a jobbágytelek értékét illeti, arról az Udvari Kamara szintén rendelkezett. Határozata alapján I. Lipót 1690. szeptember 16-án Esterházyhoz intézett levelében egy jobbágytelek értékét 1280 forintban „vagy, közbecsűjét számítva" 128 forintban szabta meg. (L. erről Iványi E.: Esterházy Pál i. m. 77.) Kollonich egy évvel korábban ezt az értéket 160 forintban határozta meg: „nach der landtax in Hungarn auf 160 fl geschätzet wird". Einrichtungswerk i. m. 189.; Mayer, Th.: Verwaltungsreform in Ungarn i. m. 125. (Anhang.)
