Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
Simontornya várának, mezővárosának és a hozzájuk tartozó birtokoknak a tulajdonjoga azonban továbbra is kétséges maradt. Esterházy nádor nem nyugodott bele a jogügyigazgató-helyettes véleményébe, illetve az Udvari Kamara terveibe, és minden lehetőséget megragadott birtokjogainak érvényesítésére. Az Újszerzeményi Bizottság azonban, miután 1698. július 14-én megvitatta a nádor válaszát, azt újabb véleményezésre ismételten megküldte Laczkónak, arra utasítva őt: adjon végleges választ Esterházy ozorai, tamási, kaposvári és koppányi jószágainak birtokjogáról, kiegészítve ezt a dombóvári uradalom tulajdonjogának vizsgálatával is.10 6 Laczkó június 26-i és 30-i véleményét mintegy megismételve, illetve összefoglalva az alábbiakat terjesztette a Bizottság elé: az említett összes Tolna és Somogy vármegyei birtok kerüljön a Szent Korona joghatósága alá, így azokat következésképpen ítéljék meg a Királyi Fiskus javára. Álláspontját Werbőczy Hármaskönyvé nek a királyi adományokról szóló I. rész 32. és 33. címére hivatkozva alapozta. Ezek alapján pedig kijelentette, hogy az illető birtokok esetében részint nem áll fenn a jogtiszta királyi adományozás, részint pedig egyik birtok esetében sem történt meg a törvényekben előírt szokásos hivatalos beiktatás.107 A Commissio Laczkó véleményét elfogadta, és 1698. július 24-én úgy határozott: a fiskális vizsgálattal szemben további keresetnek helye nincs.108 Bár a jogügyigazgató-helyettes a nádor összes Tolna és Somogy vármegyei birtokának elkobzását javasolta, a Bizottság — minden valószínűség szerint az Udvari Kamara nyomására — csupán Simontornya vára, mezővárosa és tartozékaik esetében találta indokoltnak, hogy azokat a fiskus javára ítéljék meg. Nem véletlenül: az Udvari Kamara — mint azt láttuk — már jó fél évvel korábban azt tervezte, hogy a nádor uradalmai és birtokai közül mindenképpen kiszakítja a simontornyai jószágokat. Laczkó megalapozottnak tűnt vizsgálatainak ismeretében így a legfőbb pénzügyi kormányszerv nem is habozott tovább: elrendelte Simontornya elidegenítését. A Commissio — bár úgy tűnt — végleges és visszavonhatatlan döntést hozott a nádor simontornyai birtokainak ügyében, bizonyos feltételekkel mégis hajlandó lett volna azon változtatni, és a jószágokat nádor kezén hagyni. Ezt jelzi többek között az — hiszen mégis csak Esterházy Pál hercegről és a Magyar Királyság legfőbb világi méltóságáról volt szó —, hogy óvatosságból, mielőtt az eljárást a birtokok elkobzása ügyében elindították volna, külön kikérte az uralkodó véleményét.10 9 Források hiányában jelenleg nem ismert, vajon valóban I. Lipót elé került-e az ügy, és ő miként foglalt abban állást. Mindenesetre tény, hogy a Commissio 1698 utolsó negyedében ismételten kénytelen volt foglalkozni Simontornya birtokjogának kérdésével. Erre okot a nádornak az uralkodó-1698.) Vö. erről még: MOL, P 108 Rep. 35. Fase. D. No. 1698. 102. (Cessio domini Viczay ratione Ozora, Tamasi principi Esterházy palatino facta. 1698.) és uo. 1698. No. 120. (Translatio iuris sui domini baronis Adami Viczay, quod in arce et bonis Ozora, Thamassy pertinentiisque haberet, in celsitudinem principem Paulum Esterházy pro parte sua erga 3500 ílorenos facta.) 106 MOL, E 117 2. köt. 424. 107 Uo. 425, 449-453. (Viennae, 20. Julii 1698.) 108 MOL, E 117 1. köt. No. 68. E. 58. 109 Uo. No. 69. B. (Viennae, die 2 Ima Augusti 1698.) 60.
