Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
kamara hűtlenség és felségárulás címén elkobozta, és azokat Bottka Ferenc pápai lovashadnagynak és Székely István katonának adományozta.7 9 Végül a Zayak — legalábbis a Neoacquistica Commissio üléseiről készített jegyzőkönyvek tanúsága szerint — a simontornyai várhoz tartozó területen rendelkeztek birtokkal vagy birtokrészekkel. Ezeket azonban 1702-ben, miután valószínűleg nem tudták kellőképpen igazolni birtokjogaikat, az Udvari Kamara határozata értelmében a gróf Styrum családnak adták.80 Esterházy Pál az 1696. augusztus 30-i uralkodói pátens értelmében előbb 1696. december l-ig, majd ezt megváltoztatva 1697. január 7-ig volt köteles Tolna és Somogy vármegyékben található birtokainak tulajdonjogát igazoló okmányait eredetiben vagy hiteles másolatban Bécsben a Commissio előtt bemutatni. Úgy tűnik azonban, hogy hasonlóan családtagjaihoz — akik a Komárom és Fejér vármegyei birtokaikra vonatkozó okiratokat nem tudták a kitűzött határidőre beszolgáltatni — ezt a rendelkezésére álló több mint négy hónap alatt neki sem sikerült teljesíteni. Erre utal Esterházynak 1696. december elején a Commissióhoz benyújtott emlékeztetője, amelyben tíz hét haladékot kért a dokumentumok összegyűjtésére és beadására.8 1 A Bizottság a nádor kéréséhez készségesen hozzájárult.8 2 A nádor még az újabb határidő letelte előtt, 1697. február 12-én bemutatta a Commissiónak a Tolna és Somogy vármegyei uradalmak és jószágok birtokjogát igazoló dokumentumokat,8 3 közöttük azt a királyi jogügyigazgatóság és a Commissio által is vitatott oklevelet, amely szerint Zsigmond király enyingi Török Imrének és feleségének, Borbálának (Ozorai Pipo leányának) 1421. február 26-án Ozora, Tamási, Kaposvár várát és uradalmát, Koppány birtok felét, Simontornya várát és mezővárosát, továbbá számos falut és pusztát adományozott, valamint azt az 1421. március 4-én kelt oklevelet, amelynek értelmében Török Imrét és nejét birtokaikba beiktatták.8 4 A szakirodalom azonban ezekről már bebizonyította, hogy szintén 17. századi hamisítványok, amelyek 79 L. erről a Bécsben 1697. március 27-én kiállított donációs levelet: MOL Magyar Kancellária Levéltára, Libri regii (a továbbiakban MOL, A 57) 24. köt. 272-273. és MOL Magyar Kamara Levéltára, Libri donationum (a továbbiakban MOL, E 227) 15. köt. 160. - Nem felel meg tehát a valóságnak Kiss Istvánnak (Kiss /.: Simontornya i. m. 100.) az az állítása, miszerint Horváth Péter özvegye örök áron eladta birtokait és egyéb javait Székely Istvánnak. Az új férj, Dallos nem nyugodott bele a jószágok elvesztésébe és azokat magának követelte. L. erről még: MOL, E 117 1. köt. No. 29. Neoacquist. A. (4. Februarii 1697.) és MOL, E 117 2. köt. 105. 80 MOL, E 117 1. köt. No. 87. Neoacquist. A. (14. Junii 1700.) 85.; uo. No. 103. Neoacquist. A. (23. Junii 1701.) 97.; uo. No. 123. Neoacquist. A. (12. Septembris 1702.) 121. 81 MOL, E 117 1. köt. No. 27. B. 18. (Die 10a Decembris 1696.) (Principis palatini memoriale ratione bonorum et dominiorum suorum, et fratruelium suorum in comitatibus Jaurinensi, Comaromiensi, Vesprimiensi, Strigoniensi, Albensi, Szaladiensi, Simeghiensi etc. existentium pro 10 septimanis.) 82 MOL, E 117 1. köt. No. 27. E. (Die 17 Decembris [1696.]) 21. (Sessio nona.) (Principi Palatino datur respirium 10 septimanarum ad parianda et producenda iura, respectu bonorum in diversis comitatibus existentium.) 83 Az okmányok benyújtásáról 1. MOL, P 108 Repos. 35. Fase. D. No. 90. 84 L. ezeket: MOL, DL 87843, illetve DL 11061. (Ennek 17. századi másolata: DL 90956, rontott másolata: DL 87944, továbbá: MOL, P 108 Repos. 35. Fase. D. No. 73. és 74. - Az adomány- és beiktatólevél tartalmának rövid összefoglalását 1. MOL, E 117 2. köt. 385-386.
