Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801
Fia, Bálint 1525-ben próbálta megszerezni, de ettől a vár egyik birtokosa, Sarlay István eltiltotta. Török Bálint nem mondott le szándékáról, és kitartását végül siker koronázta: 1528 januárjában az akkor már kezén lévő vár és tartozékainak birtoklásában I. Ferdinánd király megerősítette.3 0 Pápa 1535-ben enyingi Török Bálint tulajdonába került, akinek utódai azt a 17. század elejéig birtokolták.3 1 A család férfiágon 1618-ban Török István halálával kihalt. 1622-ben a Magyar Kamarának adott 7000 forint kölcsön fejében véglai Horváth Gáspár is igényt tartott Pápa várának, mezővárosának és a vár előtti malom birtoklására.3 2 1626. március 15-én Pozsonyban Cziráky Mózes királyi személynök jelenlétében Esterházy Miklós nádor, az Esterházyak hatalmának és gazdagságának megalapozója, a „szenvedélyes jószágszerző"3 3 és második felesége, bedegi Nyáry Krisztina (Thurzó Imre özvegye) szerződést kötött Haller György feleségével, Nyáry Borbálával, illetve Nyáry Miklóssal,3 4 amelyet a szerződő felek 1628. február 23-án Biccsén Alaghy Menyhért országbíró előtt megerősítettek.3 5 Esterházy felesége Turóc vármegyei birtokaiért cserébe megkapta Pápát, Gesztest és Ozorát.3 6 A birtokok teljes átruházásáról szóló egyezséget az érintett felek 1631. április 24-én a turóci konvent előtt foglalták írásba.3 7 Bár az egyezményt 1632-ben Nyáry Miklós özvegye, Bánffy Judit megtámadta,3 8 Esterházy Miklósnak sikerült a szóban forgó jószágokat saját tulajdonában megőriznie. Ugyanebben az évben a nádor és felesége Pápát és Gesztest 73.769 forintért elzálogosította gróf Csáky Lászlónak.3 9 A nádor 1630-ban Pápát az ugod-devecseri domíniummal együtt két idősebb fiának, Lászlónak és Istvánnak adta. Esterházy Miklós halála (1645) után a pápai uradalom Lászlóra szállt, akitől — miután ő az 1652. évi vezekényi csatában elesett — azt Esterházy Ferenc és Pál örökölte meg.4 0 30 Enyingi Török Bálint. A bevezetést írta és a forrásokat közzéteszi Bessenyei József. Bp. 1994. XXXIII. 31 Szakály Ferenc: Pápa a török korban. In: Tanulmányok Pápa történetéből. A kezdetektől 1970-ig. Főszerk. Kubinyi András. Pápa 1994. 134-136. 32 Uo. 136. 33 Felemelkedésére és családi hatalmának megalapozására (további irodalommal) 1. Pálffy Géza e számbeli tanulmányát. « 34 MOL, Esterházy család hercegi ágának levéltára (a továbbiakban MOL, P 108) Repositorium (a továbbiakban Repos.) 40. Fase. A. No. 7.; MOL, Magyar Kamara Levéltára, Acta Commissionis Neoacquisticae Viennensis 1690-1703 (a továbbiakban MOL, E 117) 3. cs. Fase. II. No. 9. 35 A szerződés eredetijét és másolatát 1. MOL, P 108 Repos. 40. Fase. A. No. 7., 8., 9. és 11., továbbá MOL, E 117 3. cs. Fase. II. No. 9., 10. (Anno 1628. Fassio et contractus inter Nicolaum Estorás, et Christinam Nyáry, et Nicolaum Nyáry ratione castrorum Papa, Ozora, et aliorum.) Vö. erről Eva Fülöp: Angaben zur Besitzgeschichte des fürstlichen Zweiges der Familie Esterházy in der Feudalzeit. In: Die Fürsten Esterházy. Magnaten, Diplomaten und Mäzene. Katalog der Ausstellung der Republik Osterreich, des Landes Burgenland und der Freistadt Eisenstadt „Die Fürsten Esterházy". Eisenstadt, Schloss Eszterházy 28.4. bis 31.10.95. Hrsg. Jakob Perschy - Harald Prickler. Eisenstadt 1995. 87. 36 Eszterházy János: Az Eszterházy család és oldalágainak leírása. Bp. 1901. 102.; Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 16. 37 MOL, P 108 Repos. 40. Fase. A. No. 10.; MOL, E 117 3. es. Fase. II. No. 10. 38 Uo. No. 11. 39 MOL, P 108 Repos. 40. Fasc. A. No. 12. és 14.; Szakály F.: Török kori Pápa i. m. 136. 40 Szakály F.: Török kori Pápa i. m. 136-137.
