Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Soós István: Esterházy Pál nádor és a Neoacquistica Commissio IV/801

azokat, kimondta: „aki valamely tulajdoni, haszonvételi vagy zálogjogot, vagy egyéb követelési címet igényel bármely birtokra, uradalomra vagy jövedelemre azon országrészben, amelyet Isten segedelmével s győzedelmes fegyvereinkkel visszaszerzettünk, azt az erre a célra kirendelt császári-királyi bizottmányunk előtt hat hónapnyi záros határidő alatt hiteles oklevelekkel igazolja, és ha ügye úgy hozná, a további tárgyalásra megidéztetését várja be." Az uralkodó és udvara ugyan elismerte, hogy néhány birtokos már benyújtotta a Commissio előtt birtokjogaikat igazoló okmányait, „minthogy azonban még igen sokan ama újszerzeményi javakra igényt tartók közül okleveleiket elő nem mutatták, a kitűzött záros határidő pedig régen lejárt, ennélfogva azokon kívül, akik birtokjogukat bizonyították, immáron többé senkinek ügye figyelembe ne vétethessék, következésképpen azon újszerzeményi javak elidegenítése foganatosíttathassák." I. Lipót ezért szigorúan utasította az addig irataikat be nem adó birtokosokat, hogy „követelésük elvesztésének terhe alatt, szükséges okleveleikkel az Újszerzeményi Bizottság előtt megjelenni személyesen vagy megbízottjaik révén kötelesek".1

5

Az uralkodó és az Udvari Kamara a rendeletben foglaltakat egy újabb, 1696. november 9-én kiadott mandátumában nyomatékosan megismételte, és utasította a Budai Kamarai Adminisztrációt azok végrehajtatására.1

6 A Neoacquistica Commissio gyakorlatilag az 1696. augusztus 30-i pátens kiadásával kezdte meg 1703. augusztus 31-ig tartó működését. A Bizottság még a rendelet kiadásának napján hat pontba szedve megfogalmazta azokat az elveket, miként bírálják el majd a birtokjogokat igazoló iratokat. Először is el kell dönteni, vajon külön-külön foglalkozzanak minden birtokkal és birtokossal vagy sem. Másodszor: milyen ügyeket tárgyaljanak meg ezekkel kapcsolatban. Harmadszor: határozni kell arról, hogyan idézze meg és milyen büntetés terhe mellett a szóban forgó vármegye a birtokjog-igazolást elmulasztókat. Negyedszer: döntést kell hozni arról, milyen határidőt kell a birtokosok számára kiírni okmányaik benyújtására. Ötödször: hogyan folytassák le a tárgyalásokat és miképpen hozzanak határozatokat. Hatodszor: milyen dokumentumokat és okleveleket szükséges a birtokosoknak beküldeniük, illetve benyújtaniuk.1

7 A Commissio először 1696. november 27-én ült össze. Ezen a Bizottság tagjai tisztázták, mely uradalmak és birtokok számítanak neoacqusiticának. Az alábbiakban még említendő Mednyánszky János szerint azokat kell újszerzeményieknek tekinteni, amelyek a törökök által elfoglalt területek határain, azaz a Magyar Királyság és a hódoltság között voltak találhatók. A Bizottság ezt az előterjesztést egyöntetűen elfogadta. Vita alakult ki viszont azoknak a területeknek a jogállásáról, melyek a törökökkel megkötött fegyverszünet után 15

MOL, E 117 11. cs. No. 15. (Primaevae citatoriae ad comitatus in facto bonorum neoacquisticorum.) - A rendeletet ismerteti és magyar fordításban idézi Hornyik J.: Kecskemét i. m. III. köt. 236-238. A pátens teljes szövegét 1. uo. 442^145.: No. 125. és Soós I.: Pest-Pilis-Solt vármegye i. m. 55-56. A rendeletről röviden 1. még Nagy I. - F. Kiss E.\ Magyar Kamara i. m. 373. 16

MOL Magyar Kamara Levéltára, Budai Kamarai Adminisztráció (Ofner Kamerai Administration) Hofbefehle (a továbbiakban MOL, E 280) 23. doboz. Monath November. No. 7. 17 MOL E 117 1. köt. Diaria seu protocolla Subdelegatae Commissionis Neoacquisticae Viennensis a die 27a Novembris 1696 usque ultimam Augusti 1703. Ad Num. 26. Neoaquistic. A. 1-2.