Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
Teljesen másként festett a helyzet az orosz uralkodók szempontjából. III. Iván nagyfejedelem 1505-ben úgy halt meg, hogy két régiót (Pszkovot és a Rjazanyi Nagyfejedelemséget) leszámítva valamennyi Északkelet- és Északnyugat-Ruszban fekvő keleti szláv földet a jogara alatt egyesített. III. Vaszilij az utóbbiakat is bekebelezte. A további terjeszkedés délen és délkeleten a tatár utódállamokba, keleten a még ismeretlen és leküzdhetetlen óriási szibériai távolságokba, északon pedig a svédek ellenállásába ütközött. Nyugaton ugyanakkor a Litván Nagyfejedelemség tornyosult, amely mögött ott állt a Lengyel Királyság. Az utóbbiak területe — közös dinasztia (a Jagellók) uralma alatt — magában foglalta a későbbi Belaruszt és Ukrajnát, sőt a mai Oroszország nyugati sávját is. Litvánia lakosainak túlnyomó többségét az ortodox felekezetű keleti szlávok tették ki. A belorusz és ukrán népesség ősei a 9-12. század első harmadában a Kijevi Rusz területén éltek. Moszkva, amely akkoriban még nem létezett, a 13. század utolsó harmadában vált önálló fejedelmi székhellyé. Uralkodója 1318-ban nyerte el először a nagyfejedelmi címet. III. Iván magát nyilvánította a Rurik-dinasztia jogutódának és bejelentette kizárólagos igényét a keleti szláv földekre. „S nem egyedül az [a terület] atyai [örökségünk], mely városok és járások most a miénk, [de] Isten akaratából, a régmúlt időktől fogva, és ősatyáink révén egész Rusz földje a mi atyai [örökségünk]!" — tolmácsolták álláspontját az orosz diplomaták 1503-ban II. Ulászló magyar és cseh király követének.175 III. Iván és III. Vaszilij mégsem kezdett hódító háborúba a hitsorsosok „felszabadítására". Oroszország a 17. század közepéig nem érezte magát elég erősnek ehhez. A moszkvai uralkodók olyan robusztus szövetségeseket kerestek, akik oldalán közelebb juthatnak a deklarált igényük valóra váltásához vagy legalább izolálhatják Litvániát. Hunyadi Mátyás az egyik legnépesebb és legütőképesebb hadsereggel rendelkezett a korabeli Európában.17 6 Kormányzása alatt Magyarország regionális nagyhatalommá vált. A moszkvai kapcsolattartás idején Mátyás a német-római császári cím megszerzésének lehetőségét sem zárta ki, és egyesek szerint saját kézből akart szultánt ültetni a konstantinápolyi palotába. Útjában a Habsburgok és a Jagellók álltak. Nem csoda, ha a Kremlben az ideális partnert éppen benne látták. Diplomáciai tárgyalásokon (főként a Krími Kánsággal) III. Iván előszeretettel emlegette Hunyadi Mátyáshoz fűződő „barátságát", akinek együttműködésére oly nagy szüksége volt.177 A magyar korona Jagelló-kézre kerülése (1490) a lehető legrosszabb fordulatként következett be Moszkva számára. Nem egyszerűen elvesztett egy potenciális „stratégiai" szövetségest (hamarosan ráadásul Moldvát is), de az legfőbb ellenségeinek kezére jutott. Ebben a helyzetben az orosz diplomáciai törekvések a közép-európai térségben arra irányultak, hogy a Habsburg Birodalom közreműködésével töltsék be a Magyarország kiesésével támadt űrt.17 8 Amíg a Habsburg-Jagelló vetélkedés végérvénye-178 Filjuskin, A. I. „Predtyecsa pakta Molotova - Ribbentropa": otnosenyija mezsdu Rosszijej i Szvjascsennoj Rimszkoj imperijej i projekt razgyela Vosztocsnoj Jevropi mezsdu Rjurikovicsami i Gabszburgami v 1576 g. In: Dve imperii - mnogo nacionalnosztyej. Matyeriali vengerszko-rosszijszkovo naucsnovo szeminara (25 ijunja 2007 g, Szankt-Petyerburg) Bp, 2007. 29-32.
