Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
egy törökök elleni koalíció összekovácsolását. Kifejezte reményét, hogy többé nem kell keresztény vért ontania. Azt javasolta, hogy az oszmán előnyomulás megállítása céljából létrehozandó liga ügyében a moszkvai diplomaták — mielőtt hazatérnének — keressék fel a Breslauban éppen erről tárgyaló Jagellókat.14 5 A német-orosz kapcsolatok ezzel hosszú időre megszakadtak. A római király és a moszkvai nagyfejedelem közötti diplomáciai érintkezés újra azt követően éledt fel, hogy Ulászló cseh és magyar király a pápa támogatásával 1502 végén követséget menesztett Moszkvába, hogy rávegye III. Ivánt az öccsével, Sándor litván nagyfejedelemmel (1492-1506) és lengyel királlyal (1501-1506) viselt háborújának (1500-1503) beszüntetésére, és a török veszély elhárítására immáron Jagelló-vezetéssel tervezett magyar-cseh-lengyel-litván-lovagrendi koalícióhoz történő csatlakozásra.146 Miksa szövetségi ajánlata, amelyet III. Iván elfogadott,147 valószínűleg e szervezkedés ellensúlyozására irányult. A római király, aki az 1490-es évek óta szerette volna kiszabadítani a Német Lovagrendet a lengyel király által 1466-ban rákényszerített hűbéri kötelékekből és ismét a birodalmi sas védőszárnyai alá vonni, különleges elbírálást kért III. Ivántól a livóniai lovagokkal szemben.148 A „magyarkérdés" ezután legközelebb 1505-ben került elő a német-orosz viszonyban. Ulászló királyt 1504-ben szélütés érte, napokig élet és halál között lebegett.14 9 1505-ben a magyar nemesség szabad királyválasztást támogató többsége Habsburg-ellenes szervezkedésbe fogott. A német birodalmi gyűlés júliusban négyezer fegyverest szavazott meg Miksának, aki szeptemberben hadat üzent Ulászlónak. A rákosi országgyűlés 1505 őszén olyan végzést hozott, hogy nem választ meg többé idegen uralkodót.15 0 Mindeközben Ulászló és Miksa titokban egyezkedtek. 1506 márciusában — mint jól ismert — a Habsburgok és a Jagellók „családi szerződést" kötöttek. A magyar nemesség azonban kikényszerítette a háborút. Az osztrák tartományok keleti része és Magyarország nyugati határterületei hadszíntérré változtak. Végül 1506 júliusában Ulászló és Miksa békét kötöttek a status quo fenntartása mellett. A római király követe, Justus Hartinger 151 a livóniai határról 1505 első felében Moszkvába küldött levelében uralkodója kérését tolmácsolta a lovagrendi hadifoglyok szabadon bocsátása dolgában. A Habsburgok németföldi és itáliai 140 A bécsi levéltárban őrzött iratok alapján az audiencián elhangzottakat összefoglalja: Baziljevics, K. V. Vnyesnyaja polityika i. m. 279-280. 146 Uo. 501-503.; II. Ulászló követe, Szántai Zsigmond merev részegre itta magát a megbízólevelének átadását követő fogadás után, így másnap nem tudott megjelenni a tárgyalásokon. Tolmácsa helyettesítette. A pápa és a magyar király kezdeményezése azonban természetesen nem emiatt fulladt kudarcba. 147 Justus Hartinger első moszkvai követjárása (indult 1502 augusztusában, érkezett — a háborús állapotok miatt — 1504 májusában): PDSZ 115-117. oszl.; III. Iván beleegyező válasza: uo. 119-122. A szövetség felújítását mindkét fél részéről általános frázisok szintjén fogalmazták meg. Konkrét lépések nem történtek. 148 A gyakorlatilag önálló Livóniai Lovagrend magisztei-e formálisan a Német Lovagrend nagymesterének volt alárendelve. 149 Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Bp. 1981. 95. 150 Ujabban vö. Kubinyi András: Az 1505. évi rákosi országgyűlés és a szittya ideológia. Századok 140. (2006: 2. sz.) 361-374. 151 Az orosz forrásokban Jusztusz (Jedok, Judok) Kantyinger (Kantenger, Gertinger).
