Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
lyet Kazimer király és gyermekei birtokolnak, adj hírt nekünk, s fent nevezett Kazimer király és gyermekei ellen megsegítünk téged, igaz módon, álnokság nélkül. Csakúgy mi is, mihelyt hozzálátunk, hogy megszerezzük magunknak atyai [örökségünket], az Ugor Királyságot, miként már bele is fogtunk, de Kazimer lengyel király és fia, a cseh király, vagy ifjabb gyermekei akadályozni kezdenek bennünket, hogy maguknak szerezzék meg az Ugor Királyságot, ahogyan akadályoznak is, mi ugyanúgy hírt adunk neked, és te a fent nevezett király és gyermekei ellen megsegítesz bennünket, igaz módon, álnokság nélkül... Mi pedig, teveled, a fent nevezett Kazimer király és gyermekei ellen kötésünkben egyek leszünk éltünk végéig. Ekként te is, a fent nevezett Kazimer lengyel király és gyermekei ellen kötésünkben egy legyél velünk élted végéig."m A szerződés pontjai egyetlen kivételtől eltekintve csaknem „szóról szóra" megegyeztek a moszkvai szövegtervezettel. Apróbb eltérések csupán néhány udvariassági formula szerepeltetéséből, és a megfogalmazásnak — a magyarországi helyzet változását követő — aktualizálásából adódtak. A Kreml falai között kidolgozott ajánlat a 14. század közepe óta Litvánia részét képező Kijevi Nagyfejedelemség kapcsán leszögezte, hogy annak tartományai de jure III. Ivánt illetik: „mely orosz földek urai mi vagyunk".112 Ezen a helyen a végleges változat a „mely az uralmad alatt álló orosz földekhez tartozik" formulát alkalmazta.11 3 A javasolt és az aláírt szöveg egyaránt III. Iván „atyai örökségének" (otyecsesztvo) nyilvánította a Kijevi Nagyfejedelemséget. Ennek becikkelyezése a területi követelés jogi alapjának elismertetését jelentette. A lényeges különbség abból adódott, hogy a moszkvai tervezet „örök szerződés" (vecsnoje dokoncsanyije) aláírását irányozta elő,114 mely kitétel a Nürnbergben ratifikált okiratból kimaradt. Az orosz diplomaták ugyanitt szembesültek azzal a ténnyel, hogy Miksa már eljegyezte a bretagne-i herceg leányát.11 5 Hunyadi Mátyás és III. Iván szövetségi szerződésének szövege sajnos nem maradt fenn vagy legalábbis napjainkig még nem került elő. Pontjaira csak a követváltások során keletkezett iratok tartalmából lehet következtetni. Az oklevelek kiállításakor az orosz külügyi gyakorlatban — éppúgy, mint más országok esetében — nagy szerep jutott a precedenseknek és a formuláréknak. Emiatt joggal feltételezhetjük, hogy éppen a magyar-orosz együttműködési megállapodás szolgált mintául a Miksával kötött egyezmény megszövegezésekor. A fenti hipotézis gondolatmenete regresszív érvényességgel is működtethető. A magyar-orosz kontraktus azon helyén, ahol a római király számára írt tervezetben az „örök szerződés" szókapcsolat szerepel, egy rövidebb hatályú elkötelezettséget rögzítő kifejezés állhatott. III. Iván 1488. július 29-én kelt oklevele, amelyet Mátyásnak küldött, így fogalmaz: „a keresztet is megcsókoltad előt-111 Uo. 67-68. 112 A III. Iván nevében szerkesztett szövegben: „nasevo Goszudarsztva Russzkih zeml" (PDSZ 37. oszl.), ill. a Miksa nevében kiállított változatban: „vasevo Goszudarsztva Russzkih zeml" (uo. 39.). 113 A ratifikált oklevélben: „csto tyjanyet k tvojemu Goszudarsztvu Russzkih zeml" (PDSZ 67. oszl.). 114 PDSZ 37., 39. oszl. 115 Uo. 64. Az eljegyzésre 1489-ben került sor.
