Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
len. Kötelezettségét azonban egyik szerződő fél sem teljesítette, bár szívesen látta volna a másikat a harcoló fél szerepében. 1488 (a szerződés tényleges hatályba lépése) és 1490 (Mátyás halála) között eltelt periódusban a magyar király a megszállt ausztriai tartományok sorsával és törvénytelen fia trónigényének elismertetésével volt elfoglalva,3 9 ezért az együttműködési megállapodás végrehajtása helyett inkább az időt húzta. III. Iván formálisan nem üzent hadat nyugati szomszédjának, de a keleti szlávok lakta litvániai felségterületeken az 1480-as évek folyamán állandósult villongások 1492 augusztusától (IV Kázmér 1492. június 7-én bekövetkezett halála után) határháborúvá terebélyesedtek.40 A moszkvai nagyfejedelem sem riadt vissza attól, hogy szövetségesét félretájékoztassa. 1487 őszén Iván magyar diplomatával a következőket közölte: )y Amint követünk, Fjodor [Kuricin] megjött hozzánk,41 és elhozta nekünk a király megerősítő oklevelét, fivérünk, a király megerősítő oklevele láttán, és Isten kegyelméből tüstént nekifogtunk, hogy a dolgot4 2 megtegyük, és rátámadtunk közös ellenségünkre, Kazimír lengyel királyra, s nem is egy oldalról."43 Arra az esetre, ha Mátyás érdeklődne a konkrétumok iránt, Stibor orosz követnek a Tveri Nagyfejedelemség annektálására, a krími tatárok betöréseire, valamint Velikije Luki és Rzsev(a) városok körzeteinek elfoglalására kellett hivatkoznia.4 4 A litván politikai orientációt követő Tveri Nagyfejedelemség 1485-ben veszítette el függetlenségét, amikor a moszkvai államhoz csatolták.4 5 A Kremllel szövetségben álló krími tatárok 1482-ben felégették a Litvániához tartozó Kijevet, és az 1480-as évtized során a török csapatok mellett rendszeres portyákkal nyugtalanították a litvániai (ukrajnai) végeket. A Novgorod birtokaihoz tartozó Velikije Luki, valamint Rzsev(a) városa és körzete szerződés alapján „ősidők óta" kétfelé fizetett adót: a litván nagyfejedelemnek és Novgorodon keresztül a vlagyimiri nagyfej edelemnek, azaz a moszkvai uralkodónak.46 A kettős adóztatás rendszere 1478-tól szűnt meg, amikor a Kreml végérvényesen leigázta Novgorodot, Kázmér embereit pedig elzavarták. A Követi Kormányszék levéltárában őrzött iratok 1614-ben készített leltárjegyzéke alapján egy apró, de nem jelentéktelen kiegészítést tehetünk a Mátyás-korabeli magyar-orosz kapcsolatok kronológiájának rekonstruálásához. A kézirat elején (f. 2v.) a következő sorok olvashatóak: „Iván Vasziljevics, egész 39 A gazdag irodalomból 1. pl. A magyar középkor története. Szerk. Szvák Gyula. Bp. 2005. 362. (A hivatkozott rész szerzője Draskóczy István.); Herczegh G.: Magyarország külpolitikája i. m. 79-80. 40 A. A. Zimin\ Rosszija na rubezse XV - XVI sztoletyij. Moszkva 1982. 93-102.; M. M. Króm: Mezs Ruszju i Litvoj. Zapadnorusszkije zemli v szisztyeme russzko-litovszkih otnosenyij konca XV -pervoj tretyi XVI v. Moszkva 1995. 79-80.; A konfliktust lezáró 1494. évi orosz-litván békeszerződés értelmében Moszkva először hódított el területeket sokkal erősebb szomszédjától. 41 Valószínűleg 1486 végén - 1487 elején. L. a 70. sz. jegyzetet! 42 Dolog igyelo): A középkori orosz frazeológiában a harci cselekmények megjelölésére is használt kifejezés. 43 PDSZ 161. oszl. Itt és a továbbiakban az 1851. évi forrásközlés Mátyás és III. Iván diplomáciai érintkezésére vonatkozó dokumentumaiból vett idézeteket is a saját fordításomban közlöm — Sz. S. 44 PDSZ 169-170. oszl. 45 Ju. G. Alekszejev: Goszudar vszeja Ruszi. Novoszibirszk 1991. 153-156. 46 Sz. M. Szoloujov: Szocsinyenyija. Kny. III. Moszkva 1989. 94.; Zimin, A. A. Rosszija na rubezse i. m. 95.
