Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Szili Sándor: Hunyadi Mátyás szövetsége és a „magyarkérdés" az orosz diplomáciában a 15-16. század fordulóján IV/773
delemség4 és a Német-római Birodalom közötti diplomáciai érintkezés 1488-tól 1594-ig tartó időszakra vonatkozó, a külügyminisztérium levéltárában őrzött iratanyagát,5 köztük Hunyadi Mátyás magyar király (1458-1490) és III. Iván moszkvai nagyfejedelem (1462-1505) kapcsolattartásának 1487-1489-ből származó emlékeit.6 A magyar történetírás meglehetős késéssel reagált e fontos Hungaricára; Géresi Kálmán 1879-ben bocsátotta közre a kiadványrészlet magyar fordítását.7 Ettől kezdve a realizálatlanul maradt magyar-orosz szövetségkötés ténye a hazai történeti köztudat részévé vált.8 Elsősorban a marxista történetírás idején érdemesítették újra figyelemre, bár inkább csak kapcsolattörténeti kuriózum gyanánt.9 Ujabban Ágoston Magdolna nyúlt a témához. Az orosz évkönyvek bevonásával megkísérelte pontosítani a követváltás kronológiáját és rekonstruálni az eseménytörténetét.1 0 A 19. század végi német historiográfiában rövid közleményt szenteltek a forrásközlés diplomáciatörténeti ismertetésének.1 1 Az orosz anyanyelvű kutatók szakmonográfiái ugyanakkor kimerítően feldolgozták a kérdéskört.1 2 A szovjet és az orosz szintézisek azonban szűkszavú érdektelenséggel vettek tudomást a két uralkodó Jagelló-ellenes frigyéről,1 3 4 1547-től „Moszkvai Cárság" („Császárság"). 5 Pamjatnyiki gyiplomatyicseszkih sznosenyij Drevnyej Rosszii sz gyerzsavami inosztrannimi. T. I. Pamjatnyiki gyiplomatyicseszkih sznosenyij sz Imperijeju Rimszkoju. Szankt-Petyerburg 1851. XXV + 1620 oszl. (a továbbiakban: PDSZ) 6 Uo. 159-173. Géresi Kálmán-. Hunyadi Mátyás magyar király diplomacziai összeköttetései III-ik Iván Vasiljevics orosz czárral. Századok 13. (1879.) 239-249. 8 Fraknói Vilmos néhány sorban utalt rá, hogy Mátyásnak a lengyel király sakkban tartása végett volt szüksége az orosz nagyfejedelem közreműködésére. Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király 1440-1490. Bp. 1890. 356. Fraknói azonban egyetlen Moszkvába küldött követ nevét sem vette fel későbbi publikációjába, valószínűleg szláv származásúnak gondolván őket. Uő\ Mátyás király magyar diplomatái. Bp. 1898. 9 A teljesség igénye nélkül: Elekes Lajos - Lederer Emma - Székely György. Magyarország története. I. Az őskortól 1526-ig. Bp. 1961. 344.; Kosáiy D.: Magyar külpolitika i. m. 31-32.; Herczegh Géza: Magyarország külpolitikája 896-1919. Bp. 1987. 79. A rendszerváltás utáni magyar történetírásban a korábbi csekély érdeklődés is elenyészett. Egyetlen tagmondat erejéig utalt a két udvar közötti kapcsolatfelvételre Kubinyi András igényes ismeretterjesztő monográfiája: Kubinyi András: Mátyás király. Bp. 2001. 119. 10 Ágoston Magdolna-. Fjodor Kuricin magyarországi diplomáciai missziója. In: Találkozások Oroszországgal. (Szláv Történeti és Filológiai Társaság. Berzsenyi Dániel Főiskola. Oroszország népeinek története. 9.) Szombathely 2003. 76-86. 11 Paul Karge. Die Ungarisch-Russische Allianz von 1482-1490. Deutsche Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 7. (1892) 326-333. 12 K[onsztantyin] V. Baziljeuics: Vnyesnyaja polityika Russzkovo centralizovannovo goszudarsztva. Vtoraja polovina XV veka. Moszkva 1952. 249-253. Az 1950-ben elhunyt Konsztantyin Baziljevics posztumusz megjelent monográfiája alapműnek számít a középkori orosz külpolitika történetének témakörében, ezért 2001-ben ismét kiadták,; vö. még A. L. Horoskeuics: Russzkoje goszudarsztvo v szisztyeme mezsdunarodnih otnosenyij konca XV - nacsala XVI v. Moszkva 1980. 92-96. 13 A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Balkanisztikai és Szlavisztikai Intézetében működő „magyar osztály" munkatársai által készített országtörténeti összefoglaló egyetlen mondat erejéig említette a két uralkodó szövetségét. Isztorija Vengrii. Pod. red. T. M. Iszlamova, A. I. Puskasa, V P Susarina. T. I. Moszkva 1971. 235. A rövidített, egykötetes változatból ez az egyetlen mondat is kimaradt. Kratkaja isztorija Vengrii. Sz drevnyejsih vremjon do nasih dnyej. Moszkva 1991. Az Oroszországi Tudományos Akadémia Oroszország Története Intézetének gondozásában megjelent külpolitika-történeti szintézis elsősorban Fjodor Kuricin személyével összefüggésben tér ki röviden a külügyi főtisztviselő „budapesti" (sic!) követjárására és a magyar-orosz kapcsolatfelvételre, amelyet tévesen
