Századok – 2009
TÖRTÉNETI IRODALOM - Kökény Andrea: Angol-amerikaiak Texasban 1821-1845 (Ism.: Urbán Aladár) III/766
idézett címzést nyomtatta a könyv gerincére. A kéziratot az Erdélyi Szépmíves Céh megbízásából 1939-ben Szabó T. Attila rendezte sajtó alá, s az tehát ez említett címzéssel jelent meg. A kiadó kívánságára 82 kevésbé jelentősnek ítélt arcképvázlatot kihagytak, amit azután Benkő Samu a Holmi 1996/5. számában publikált. Benkő Samu a jelen kötet sajtó alá rendezője ezeket a szövegeket beiktatta, így Pálffy János befejezetlen emlékezései hiánytalanul megjelentek. A Függelék tartalmazza Szabó T. Attila 1939. évi bevezető tanulmányát, eredeti jegyzeteit, beszámolóját a kéziratok felfedezéséről és kiadásáról. Benkő Samu a Függelékhez csatolta Szabó T. Attila 1993-ban elkészült összefoglalóját Pálffy János életéről, amely korábban egy tanulmánykötetben jelent meg. A recenzens a 239 jellemzésből elsősorban az 1848/49-es események szereplőit igyekezett bemutatni. Meggyőződése, hogy a továbbiak is hasznos információkkal szolgálnak a kor Pálffy János által megdicsérendőnek vagy elmarasztalandónak ítélt személyeiről. Találó a sajtó alá rendező Benkő Samu előszavának címe, amely a jellemzéseknek ezt a kettősségét sugallja: „Eszes, becsületes emberek és olyanok, akikre kár a tentât vesztegetni." Urbán Aladár Kökény Andrea ANGOL-AMERIKAIAK TEXASBAN 1821-1845 SzTE BTK Történettudományi Doktori Iskola Modern Történeti Program, PhD értekezések Szeged, 2007. 168 o. 1963 novemberében a texasi Dallasban elkövetett Kennedy gyilkosságot követően a média sokat emlegette Texast, a „magányos csillag" államát. Több-kevesebb magyarázatát is adta az elnevezésnek, miszerint Texas 1836-1845 között önálló állam volt, lobogóján egyetlen csillaggal. Most ennek az elnevezésnek, pontosabban az 1821-ig visszanyüló történéseket ismerteti Kökény Andrea PhD dolgozata. A szerző mindenekelőtt a téma irodalmát tekinti át, amelyből kiviláglik, hogy a kortársi útleírások, levelezések és emlékezések anyagán túl az amerikai történetírás többnyire az 1960-as évek után fordult érdeklődéssel Texas története felé. A mexikói történetírás is kevés figyelmet szentelt az észak-nyugati határvidék régióira. A magyar nyelvű irodalomról szólva a munka felsorolja Wittmann Tibor és Anderle Ádám összefoglaló munkáját Latin-Amerikáról, utóbbinak jelentős értekezését „Nemzettudat és kontinetalizmus Latin-Amerikában" címmel, Vecseklői József kétkötetes értekezését az amerikai terjeszkedésről, továbbá Tóth Ágnesnek és Nagy Marcellnek a doktori iskola keretében készült dolgozatát. A fejezet a korai Texas történetének idézetekkel gazdagon illusztrált összegezésével zárul. (A szerző széleskörű szakirodalmi tájékozottsága az amszterdami Amerikai Intézetben, a berlini Kennedy Intézetben, s Fulbright ösztöndíjasként Texasban folytatott kutatómunkájának köszönhető.) A korai Texas társadalmáról megállapítja, hogy 1820-ra az őshonos indiánok és a spanyol gyarmatosítók mellett francia, angol, holland, angol-amerikai és más telepesek is éltek a területen, de a spanyol volt a domináns népesség. A nagyszámú angol szervezett betelepítését Moses Austin kezdeményezte, aki 1821-ben 300 család letelepítésére kapott engedélyt a spanyol hatóságoktól. Hirtelen halála miatt az örökébe lépő fia, Stephen F. Austin már az időközben függetlenné vált Mexikótól kapta meg 1823-ban a végleges letelepedési engedélyt, de már 1821-ben megkezdte a betelepítést a Brasos folyó mentén. (Embereiért felelősséget kellett vállalnia, hogy azok becsületesek, katolikusok és hűek lesznek a mexikói államhoz.) Tömegesen érkeztek telepesek 1825 után, amikor a törvény megkönnyítette a betelepülést és a földhöz jutást. Ugyanis nemcsak az empressariók (vállalkozók) segítségével lehetett földhöz jutni, hanem az most már az egyéni betelepülők számára is lehetővé vált. Ennek következtében sok amerikai érkezett nemcsak az Unió közeli, de a távolabbi államaiból is, hogy szerencsét próbáljon, esetleg a törvény elől meneküljön. Az utóbbiak nyilván nem feleltek volna meg az Austin számára támasztott követelményeknek, de a telepesek eskütétele után a hatóságok valójában nem törődtek a vallási követelményekkel. Mi-
