Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Magyarországi és erdélyi urak. Pálffy János emlékezései (Ism.: Urbán Aladár) III/763

TÖRTÉNETI IRODALOM MAGYARORSZÁGI ÉS ERDÉLYI URAK Pálffy János emlékezései Sajtó alá rendezte Szabó T. Attila és Benkő Samu Nap Kiadó, Budapest, 2008. 296 o. A hetven év után új kiadásban megjelent emlékezések nem a megszokott formát követik. Nem fejezetekre vagy témákra tagolt elbeszélés, hanem az elbeszélő betűrendben veszi sorra az általa többnyire személyesen ismert szereplőket. A szerző, Pálffy János (1804-1857) ősi szabad székely család leszármazottja. Tíz évig szolgált a József nádorról elnevezett huszárezredben, s 1835-ben főhadnagyként vált meg a seregtől. Mint Küküllő vármegye követe részt vett az 1841-43. évi erdélyi országgyűlésen, ahol az ellenzékhez tartozott. Részt vett a rövid életű 1848. évi kolozsvári országgyűlésen mint Udvarhelyszék egyik követe, s ebben a minőségben voltjelen a pesti népképviseleti országgyűlésen. Itt a képviselőház első alelnökének választották, majd szeptember 5-én Kossuth a pénzügyminisztérium államtitkárának nevezte ki, amely hely betöltetlen volt azóta, hogy Pulszky Ferenc ebből a beosztásból májusban a bécsi magyar külügyminisztériumba került. Mint erdélyit beválasztották a Honvédelmi Bizottmányba, de nem játszott aktív szerepet. Áttelepült Debrecenbe, de előrehaladott betegségére (tüdőbajára) hivatkozva 1849. január közepén lemondott OHB tagságáról és a képviselőházi alelnökségről. Az államtitkári állást megtartotta. A fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd önként jelentkezett. Nyolc hónapig ült az Újépületben, s egyike volt azoknak, akinek halálos ítéletét a sértett Haynau eltörölte. Két évig Pesten élt, majd 1851 októberétől Sátoraljaújhelyen volt kényszerlakhelye. Itt írta 1854-56 között emlékezéseit, amelyek betűrendes névsora Lónyai Gábor nevénél, megíratlan jellemzésénél ér véget. A jellemzések többsége az erdélyi társadalmi és politikai élet kiemelkedő alakjairól (egyes esetekben egész családokról), az 1848/49-es események szereplőiről (katonák esetében utalást találunk volt ezredtársakra), az Újépületben szerzett tapasztalatokról, az abszolutizmus egyes jellemző figuráiról, a sátoraljaújhelyi tartózkodása idején megismert személyekről szólnak. Megemlékezik tanáraikról, néhány esetben elhunyt személyekről, így Bölöni Farkas Sándorról. Az arcképvázlatok szereplőit Pálffy többnyire személyesen ismerte, mondanivalója ilyenkor az azokkal való kapcsolatáról is szól. Ezekben az esetekben megfogalmazza véleményét az illető intellektuális képességeiről, de mindenekelőtt morális (vagy amorális) magatartásáról. Mint Pálffy az előszóban írja: „ítéletet mondok azon személyek fölött, kiket személyesen ismertem, s csak ezek fölött..." Ezek a vélemények időnként elfogultak, de mindig érezhető mögöttük a szerző szilárd meggyőződése és erkölcsi mércéjének szilárdsága. Az arcképvázlatok legérdekesebb darabjai a kimagasló erdélyi politikusokról (így idős Bethlen Jánosról), a Batthyányról, Kossuthról és Görgeiről szóló megemlékezések. Pálffy a legnagyobb elismeréssel ír a miniszterelnökről, s számol be szemtanúként tetteiről. Pálffy és Weér Farkas vitte Innsbruckba az erdélyi országgyűlésnek az unióról szóló törvényét, mint a rendek által hivatalosan bár titokban megbízottakként. Az országgyűlés királyi biztosa által küldött példány megérkezését Ferenc Károly főherceg letagadta. A két küldött Innsbruckban megtalálta a futárt, Batthyányhoz vezette, s az elismerte, hogy a törvényt benyújtotta az udvarnál. Batthyány kemény szavakkal leplezte le Ferenc Károly főherceg mesterkedését, keresztülvitte a törvény királyi szentesítését, s a küldöttek sietve visszatérhettek. Pálffy másik érdekes beszámolója arról szól, hogy Lamberg meggyilkolásának estélyén miként sikerült megakadályoznia, hogy Batthyány visszatérjen a felizgatott fővárosba, s beszélte rá, hogy inkább menjen Bécsbe. Pálffy is tud arról, hogy Leuzendorf hadügyész állítólag nem hozott halálos ítéletet Batthyányról, s azt Bécsből visszaküldték kiegészítésre. Zsófia főhercegnő pedig levelet írt, hogy az ítéletet változtassa halálra, de azt nem fogják végrehajtani. A hadügyész ezt a levelet megmutatta Pázmándy Dénesnek, a képviselőház volt elnökének, aki erről beszámolt Pálffynak. Kossuth Lajost az emlékező az ország legnagyobb színészének, Európa első zsurnalistájának és a világ legnagyobb agitátorának nevezi. Ez utóbbiból vezeti le, hogy az 1848-as magyar forradalmat „Kossuth egymaga csinálta". Hosszú fejtegetéssel igyekszik ezt értelmezni, a közvéleményben és Kossuth személyiségében keresve a magyarázatot. Személyes emlékeiből Pálffy az 1848. december