Századok – 2009

KISEBB CIKKEK - Fenyő István: Csengery Antal és az Ujabb Kori Ismeretek Tára III/751

KISEBB CIKKEK Fenyő István CSENGERY ANTAL ÉS AZ UJABB KORI ISMERETEK TÁRA l A lexikonok, enciklopédiák néhány év múltán kezdenek elavulni. Különösen történelmi vagy kulturális fordulópontok idején gyorsul fel történeti „felezésidejük". E tényt ismerte fel első reformkori lexikonunk, az 1831-1834 között tizenkét kötetben megjelent Közhasznú Esmeretek Tárának kiadója, Wigand Ottó. Előszavában így indokolta meg kiadványának szükségességét: „Az idő s míveltség haladtával a társalkodás több-több s különb-meg különbféle esmereteket kíván. Mi a mulatkozás tárgya vala egy évtizedben, eltünteté a következő, s a társaság politicai, erkölcsi és tudományi állapotja más érdekletinek, más viszonyainak engede helyet." Wigand lexikona a maga idején derekas vállalkozás volt — Bajzáék támadását nem annyira szakmai, mint inkább nemzet- és irodalompolitikai szempontok motiválták —, de a torlódó történelmi idő nemezise hamarosan ezt a kiadványt is elérte. A júliusi francia forradalom, a belga és a lengyel felkelések, az angol Reform Bili és az első európai vasútvonal másnapján az említett változásokat például hiába keresték benne az érdeklődő olvasók. Az utóbbiak számára volt azért segítség. Rotteck-Welcker híres Staatslexikonát (I-XV k. Altona 1834-1850) nálunk is sokan és sokat forgatták. Ám épp hazai állapotainkra nézve találhatott ebben kevés közvetlen utalást a közönség. Egyre inkább kellett itthon egy új „Nemzeti Plutarchus". Ez igényt kívánta kielégíteni Vállas Antal, a kiváló matematikus, 1833 és 1836 között Eötvös Józsefnek és öccsének nevelője. (Előtte Eötvös barátjának, a korán elhunyt Palocsay Tivadarnak, utóbb felesége öccsének, Rosty Pálnak is nevelője volt.) Vállas a 48-as forradalom előtt elhatározta, hogy megalkotja az új Nemzeti Enciklopédiát. Ezt az 1848-ban hét füzetben megjelent munkát mára szinte teljesen elfelejtették. Ennek oka lehetett, hogy a sorozat félbeszakadt, a szerkesztő a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült. Kár volt a kiadványért, ugyanis az előszó aligha túlzott, amikor azt tűzte ki programul, hogy a magyarországi helyismeretnek, életírásnak és államrajznak teljes repertóriumát kívánja adni. Célja tehát korszerű, polgári jellegű ország- és nemzetleírás, hasonló Fényes Elek statisztikai-földrajzi kézikönyveihez. Időszerű törekvéséről Vállas így szólt: „Szükségessé vált Magyarországban oly munka, mely a pillanatnyi kielégítés szempontjából szótárilag nyújtsa a honismeret anyagját az okulni vágyó olvasó közönségnek: s ily szintoly hasznos, mint nagy fáradsággal készült munkát van szerencsénk a tiszt, közönségnek ezúttal bemutat-