Századok – 2009

MŰHELY - Horváth Pál: A jogállamiság helye és szerepe az újabb kori történelemben III/725

Mert az egyezségokmányban részes államok felismerték, hogy „... a félelemtől és a nélkülözéstől mentes szabad emberi lények eszménye csak akkor valósít­ható meg, ha olyan feltételeket hoznak létre, amelyek révén mindenki élvezheti gazdasági, szociális és kulturális jogait." Ezért is „az egyezségokmányban részes államok elismerik, hogy mindenki­nek joga van a művelődéshez. Egyetértenek (továbbá) abban, hogy a nevelésnek (valóban) az emberi személyiség és az emberi méltóság érzetének teljes kifejleszté­sére, az emberi jogok és alapvető szabadságok iránti tisztelet megerősítésére kell irányulnia. Egyetértenek továbbá a részes államok abban is, hogy a nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet töltsön be a tár­sadalomban, előmozdítsa a megértést, türelmet és barátságot valamennyi nemzet, valamint minden faji, népi és vallási csoport között"... (13. c. 1.). A megvalósulás feltételeihez újfent visszatérve deklarálták ezek a rendelke­zések, hogy „az iskolai hálózat fejlesztését minden szinten tevékenyen elő kell mozdítani, megfelelő ösztöndíjrendszert kell kialakítani és a tanszemélyzet anyagi életfeltételeit állandóan javítani kell" (13. c., l/e.). Garantálták ezek a rendelkezé­sek a szülőknek, illetve a törvényes gyámoknak azt a jogát is, hogy az adott nevelé­si-oktatási intézmények között szabadon választhassanak, hogy pedig ez utóbbi igény valóban kielégíthető legyen, biztosi tandónak tekintik az egyezségokmány idevágó rendelkezései, hogy az „egyének és a jogi személyek" egyaránt „állam által meghatározott követelmények" figyelembe vételével szabadon létesíthessenek ok­tatási-nevelési intézményeket. Végül mintegy összegező rendelkezéseket találunk a gazdasági-szociális, illetve a kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányában arra vonatkozóan, hogy a részes államok e jog(ok) teljes érvényesítése érdekében teendő lépéseinek ki kell terjedniük a tudomány és a kultúra megőrzését, fejleszté­sét és terjesztését biztosító intézkedésekre is, hogy az államok kötelezzék magukat továbbá a tudományos kutató és alkotó tevékenységhez nélkülözhetetlen szabad­ság tiszteletben tartására, illetve a „tudomány és a kultúra területén történő nem­zetközi kapcsolatok és együttműködés (15. c. 2, 3, 4.) előmozdítására. Önként vállalt jelentéstételi kötelezettség járul mindehhez az emberi jo­gok nemzetközi törvényében (lásd Egyetemes nyilatkozat 16. c.), illetve a pol­gári jogok egyezségokmányának a 2. cikkelyében foglalt kötelezettség, hogy a részes államok alkotmányos eljárásukkal és az egyezségokmányok rendelkezése­ivel is összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási és egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az imigyen elismert jogok érvényesüléséhez szüksége­sek. A csatlakozó államok tehát akár a speciális végrehajtási rendelkezések (az ún. Fakultatív jegyzőkönyv) elfogadása nélkül is garanciát vállaltak az emberi jogok, illetve a tudomány szabadságának a megvalósítására. Ilyen értelemben csatlakozott a felidézett két egyezségokmány rendelkezéseihez Magyarország is az 1976. évi 8., illetve 9. sz. tvr. útján, hogy valóban mindenki részeltessék „a tudomány haladásában". Azt a kötelezettséget is magunkra vállaltuk ezzel, hogy országunkban a jövőben „olyan rendszer" uralkodjék, amelyben a (felidé­zett) jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhetnek (lásd Egyetemes nyil. 28. c.), amelyben — miként az egyezségokmányok 1. cikkelyeit idézzük — „a népek valóban szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon

Next

/
Oldalképek
Tartalom