Századok – 2009
MŰHELY - Horváth Pál: A jogállamiság helye és szerepe az újabb kori történelemben III/725
(emberi) boldogulás tényéből. Nincs tehát szükség ebben a szellemi építkezésben még a kulturális jogok, illetve a tudomány felszabadításának a tüzetesebb szabályozására. Nos, tehát van némi igazság abban, hogy az ún. kulturális jogok nemcsak a modern polgári társadalom kifejlődésének a korai szakaszán, hanem még a klasszikus korban is eszmetörténeti értelemben kiforratlanok voltak. A francia deklaráció ilyen értelemben tért át a szabadságjogok relatíve szűkre szabott katalógusa után nyomban a klasszikus burzsoá állami alapelvekre, a „közhatalom", a népképvislet, illetve az állami szuverenitás mibenlétének a definiálására. A főbb hatalmi ágazatokban a törvényhozói, a bírói és a végrehajtói hatalmi szervtípusok egymáshoz való viszonyában pedig lépten-nyomon az egyén és az államhatalom szembesült elsődlegesen. Ehhez képest a közel egyidejűleg megfogalmazott amerikai Bill of Rights (lásd az 1-4 alkotmánytoldat, 1791) taxációja is figyelemre méltó lehet, miután abban némileg teljesebb (konkrétabb) az emberi jogok katalógusa. A szólás, a sajtó és a gyülekezési szabadság, a személyes szabadságot biztosító büntető eljárásjogi garanciák (5-8. kiegészítés), a fegyverviselés joga, illetve az elnyomással szembeni ellenállás alaptörvényi legiszlálása stb. megannyi fontos jelzőkő ebben az előrelépésben. A viszonylag korán kifejezésre juttatott állam és egyház szétválasztása pedig implicite magában rejtette már a kultúra (illetve a tudomány) felszabadításának az ígéretét is. Ennek ellenére éppen a felidézett büntető eljárásjogi garanciák teszik érthetővé, hogy az amerikai Bill of Right megalkotói sem léphettek túl a modern polgári társadalom adott fázisának a legalapvetőbb követelményein. így az ún. „kellő törvényes eljárás" (due process of law)-hoz fűződő elvárásokban (laikus bíráskodás, védelemhez való jog, nyilvánosság stb.) is elsődleges tényező marad az ember viszonya az államhoz, amely a sajátos amerikai igazságszolgáltatási mechanizmus kialakulását eredményezte. Az individuum szinte korlátlan érvényesülési szabadsága tehát elsődlegesen gazdasági, illetve politikai természetű maradt a jogalkotás szférájában és ez a korabeli társadalmi valóságot is többé-kevésbé adekvát módon tükrözte. Senkit nem lehet életétől, vagyonától megfosztani az esküdtszéki vádemelés, illetve az esküdtszéknek a bűnösséget magába foglaló határozata nélkül. A hagyományos perjogi garanciák körén túlterjedően a gyors és hatékony bírói eljáráshoz, a védelem jogához, illetve az ítélkező fórumrendszerjogalkotó szerepének (az ún. Judge made law" elvének) mikéntjéhez tapadtak tehát elsődlegesen a korabeli társadalmi elvárások, a népművelési (kulturális) jogok anyagi alapjainak a megteremtéséről pedig csak az 1862. évi Homestead act rendelkezések gondoskodtak. A közben eltelt jó fél évszázad alatt azonban ismét csak olyan természetű történelmi változások érlelődtek, amelyek a „drotis de l'homme'" továbbfejlődését alapvetően módosították. A késleltetett polgári átalakulások hatása az emberi jogok alaptörvényi legiszlálására. Az amerikai földrész polgárosult társadalma csakúgy, mint a klasszikus polgári átalakulás mintaországa a 19. század első felében persze korszakos léptekkel haladt az emberi jogok megújításában. A merőben új társadalom főként a gazdasági szabadság szférájában tűnt kiapadhatatlannak, az egyén és az államhatalom viszonylatában azonban az új útkeresések szinte permanens módon napirendben maradtak. így főként az európai kontinentális jogrendszerek
