Századok – 2009
MŰHELY - Horváth Pál: A jogállamiság helye és szerepe az újabb kori történelemben III/725
jogsérelemnek minden esetben jár a bírósági védelem. íme, ezen az úton jutunk csak vissza Rechtsstaat eredeti értelmezéséhez, amely az állami tevékenység átfogó jogi szabályozottságán túl a jogszerűség (a jogállamiság) bírói védelmének adott elsőbbséget. Mindez együttvéve jelenti a közhatalom jogi alávetettségét. így a gondoskodó (szolgáltató) állami tevékenység sem kerülheti meg az individuum autonómiáját. Ez a jogiasság pedig az ítélkező (független) bírói tevékenységhez tapad végső soron, amely védelmet nyújt a jogsértéssel szemben. Ebben pedig már az újjászervezett német jogállamiság típusjegyei is a due process of law elvéhez kerültek közel, amely immár két évszázada a jogállamiság jelenlétéről tanúskodik. Valójában tehát a jogállamiság történelmi szerepének a megértéséhez nemcsak a klasszikus állami alapelveken, illetve az állami tevékenység átfogó jogi szabályozottságán alapuló rendszereket kell nyomon követnünk, hanem a védelmezett állampolgári jogokat is. Az ember és polgár jogainak deklarációjára (Déclaration des droits de l'homme et du citoyen) a mai világ és főként a mi politikai-szellemi életünk igencsak sokféle várakozással tekint. Leszámítva az aktualizált politikai nézőpontokat a tulajdonképpeni tudományos megközelítések is messze túlhaladják persze az eszmetörténeti megemlékezések határait. Mindez abból fakad, hogy ma már az emberi jogok eszmevilágához tartozó társadalmi elvárások a világ minden népét így vagy úgy megérintették, a Déclaration des droits kitágult fogalomrendszerének a jegyében pedig egyetemes jellegű küzdelem folyik az államilag szervezett társadalmakban. Nemrég hajlamosak voltunk osztályozni (rangsorolni) az emberi jogokat és bár a gazdasági, a szociális, illetve a kulturális jogok jelentőségét soha sem deminuáltuk, az ide kapcsolódó természetes emberi várakozásokat mégis egyfajta időrendben később (a politikai, a gazdasági-szociális jogok után) kifejlett jogként fogtuk fel. Van ebben annyi történelmi igazság, hogy főként az ún. kulturális jogok a modern polgári társadalmak kifejlődésének a korai szakaszán még eszmetörténeti értelemben is kiforratlanok voltak. Nem azt jelenti ez, hogy Hugo Grotius, vagy akár a francia-olasz felvilágosodás eszmehordozói nem látták volna például a kultúra (a tudomány) felszabadításának a jelentőségét. A lezajlott korai és klasszikus polgári átalakulások azonban érthetően a politikai (illetve az ún. állampolgári) jogokért folytatott küzdelmet állították előtérbe (az ember viszonyát az államhoz). Némi leegyszerűsítés volna mégis ezt a logikai sort folytatva azt állítanunk, hogy végül a megkésett polgári átalakulásokkal napirendre kerültek a kulturális jogok és csak a 20. századi forradalmak korában tűntek volna fel a gazdasági-szociális jogok. Az érintett jelenségek és az azokhoz tapadó intézményformák kialakulásának a kronológiai sorrendje ugyan fő vonásaiban imigyen követhető, a súlypontok áthelyeződésének az oka azonban ettől még hosszú ideig homályban maradt. Sokat tettek minálunk az elméleti (újabban az államjog, illetve a politológia körébe sorolt) tudományok azért, hogy a gazdasági-szociális jogok problematikájának a történelmi hátterét feltárják, de mindmáig sporadikusan jelentkezett azoknak az elemző vizsgálódásoknak az eredménye, amelyek az állampolgári jogok szerepének, illetve az idevágó társadalmi tapasztalataink útvesztőinek a feltárását szolgálták. Pedig éppen ez az a terület, amelynek úgymond a
