Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703

ség"-et („nationalités"), érvelt, nem lehet a nyelvvel azonosítani, hiszen „az ér­dekek, a jogok, a kötelességek, a történelem, de főleg az intézmények közössé­ge" is kialakítja és erősíti a nyelvileg eltérő lakosság összetartozás tudatát. Épp az Egyesült Államok példáján bizonygatta, hogy a többnyelvű társadalom is nemzetet alkot, nemzeti intézményeket létesít és tart fenn.49 1858-as kéziratá­ban pontosan megkülönböztette a nemzet és a nemzetiség fogalmát. A nemzet — a nemzetközi jogban — a személyesített állam, „állami társadalom", azaz állam­polgári társadalom, tehát az állam lakosainak összessége, de tagjaik „nyelvben, faj­ban, származásban, vallásban, szokásokban" különbözhetnek is. A nemzetiség vi­szont „nyelv, faj 's jellemrokonság". így egy nemzet lehet eltérő nyelvű, egy nem­zetiség pedig tartozhat különböző nemzetekhez. Kossuth a hagyományos reformkori politikai nemzetértelmezést részesí­tette előnyben. Ha eltekintünk az újabb, elsősorban az antropológiai szemlélet­ben megjelenő kollektív megelőzöttséget hangsúlyozó felfogástól, aminek meg­jelent korabeli kifejtése is, a kor általában a politikai és a kulturális nemzetér­telmezést különböztette meg.5 0 Azonban mindkét felfogás, ha más kritériumok alapján határozta is meg a nemzetet, az új közösségi identitást megkonstruálta. Ez nemcsak a közös intézmények, jog, történeti múlt, az együttélés hagyomá­nyai, vagy a közös feladatvállalások hangsúlyozásával kialakítandó közösségi szolidaritásnál vált nyilvánvalóvá, hanem a nyelvre és más kulturális jellem­zőkre alapított közösségtudatnál is, hisz ezek az azonosként értékelt jellegze­tességek, másoktól megkülönböztető jegyek, sem történetileg, sem pedig a ter­mészettől fogva nem voltak adottak, hanem ki kellett azokat alakítani és ter­jeszteni egy meghatározott közösségre. így Kossuth politikai alapon szervező­dő, elsősorban állampolgári közösséget feltételező nemzetértelmezésével nem vállalkozott eleve lehetetlen feladatra, még akkor sem, ha később a nemzeti fej­lődést a kulturális alapú közösségtudat határozta meg, ami sokkal nagyobb ér­zelmi azonosulást tudott kiváltani, mint a politikai-jogi közösségi tudat. Kossuth tehát nem tagadta az etnikai-nemzeti elv jelentőségét, de nem nyilvánította azt az államszervezés kizárólagos tényezőjének, ellentétben azon politikusokkal, akik épp az etnikai elv alapján akarták a térséget átszervezni.51 A nemzetiséget inkább a valláshoz hasonlította, s úgy vélte, a felekezetek jogot és egyenlőséget igényelhetnek az államon belül, de azt már nem, hogy az állam vallási alapon legyen szervezve. így sem egy nyelv, de „még a complet nemzetiség sem igényelheti azt, hogy ő legyen egyedüli factora a status organismusának".52 Érvei egyértelművé teszik, hogy Kossuth egy nyelvi-kulturális közösséget még nem emelt a nemzet rangjára, mert azzal szemben a történeti múltban gyökerező, hosszabb történeti fejlődés során kialakuló politikai-szervezeti kritériumokat is tá-49 Kossuth északamerikai beszédei i. m. 15-17. L. még Kossuth demokráciája i. m. 40-41. 50 Ludassy Mária: A nemzet kétféle fogalmáról. (Rousseau a társadalmi szerződéstől a történel­mi tradíciók tiszteletéig.) Magyar Tudomány 41. (1996) 47-54.; S. Varga Pál: A nemzet mint szimbo­likus értelemvilág. Bevezetés a nemzeti irodalom 19. századi fogalmainak tanulmányozásához. Alföld 53. (2002: 5. sz.) 37-62.; Dér Aladár: A nacionalizmusfogalom elemzéséhez. Világosság 39. (1998: 4. sz.) 61-76. 51 Kossuth északamerikai beszédei i. m. 18. 52 Kossuth demokráciája i. m. 41.; Spira Gy.: Alkotmányterv i. m. 54.

Next

/
Oldalképek
Tartalom