Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Miru György: A szabadság elve és a nemzet elve. Kossuth Lajos és Teleki László vitája a közösségi autonómiák értelmezéséről III/703
ték, a jogok kiterjesztése, a szabadság biztosítása, a társadalmi átalakulás, a polgárosodás, mint közös ügy erősebb szolidaritást fog teremteni a nyelvi-etnikai kötődésnél. Ez a várakozás nem teljesen érvényesült. 1848-ban a szabadságbővítés sodrában felerősödtek a nemzeti törekvések, és a mozgalmak vezetői lépéseket tettek a kisebbségi csoportok nemzetként történő elismertetésére és a nemzetre alapozott, területileg is elkülönülő politikai-igazgatási, nem csupán nyelvi és vallási autonómiák érvényesítésére. Ezeket a hivatalos magyar politika elutasította, aminek következtében több nemzeti mozgalom is eljutott a magyar kormány elleni fegyveres felkelésig. Az országban polgárháború alakult ki, ami rontotta az alkotmányos önállóság kereteit tágítani akaró kormányzat esélyeit.6 Kossuthot csalódással töltötte el a nemzetiségi konfliktusok kiéleződése, követeléseik mögött gyakran pánszláv izgatók, vagy a bécsi politika aknamunkáját sejtette. Visszautasította a tartományi elkülönülésre irányuló törekvéseiket, s olykor fenyegetően, máskor amnesztia ajánlattal, vagy iskolai, egyházi, esetleg községi nyelvi igényeik tudomásul vételével fordult feléjük.7 Teleki küldetésének egyik fontos részét képezte, hogy Magyarországról a nemzetiségi kérdés miatt kialakult kedvezőtlen képet megváltoztassa, és megindokolja a magyar politika lépéseit, illetve, hogy kapcsolatot keressen a nemzetiségek politikusaival. Hamar szembesült az ellenvéleményekkel, s tárgyalásai során maga is más szempontok szerint kezdte vizsgálni a kérdést. Már 1848. október 6-i és 10-i jelentéseiben beszámolt a román Alexandra G. Golescuval történt találkozásairól, s arról hogy a románok egy abszolutizmus-ellenes szövetségben együttműködnének Magyarországgal. Teleki a szövetség feltételéül a határok tiszteletben tartását és az erdélyi románok magyarellenes akcióinak beszüntetését szabta.8 Az első jelentésben szövetségről, míg a másodikban „confoederatióról" tett említést, s a fogalmak használatából Kemény G. Gábor arra következtetett, hogy Teleki még csak egy szövetségre és nem államszövetségre gondolt.9 Hozzászólás egy vitához. In: Uő: Nemzet és történelem. Bp. 1984. 23-33.; Gergely András: A nemzetté válás programjai. In: Uő: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. Bp. 1987. 99-120.; Gergely András: A nemzeti és nemzetiségi érdekegyesítés formálódása, uo. 121-135.; Gergely András: Kossuth nemzetiségi politikája 1847-1853. Tiszatáj 56. (2002: 9. sz.) 78-79. 6 Kovács Endre: Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon. Bp. 1977. 237-308.; Spira György: A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Bp. 1980. 11-86. 7 Kovács E.: Szemben a történelemmel i. m. 248-250, 255, 259-262, 285, 291-294, 303-305.; Spira Gy.: A nemzetiségi kérdés i. m. 25-30, 67.; Gergely A.: Kossuth nemzetiségi politikája i. m. 81.; Katus László: Kossuth és a nemzetiségi kérdés. In: Kossuth Lajos, „a magyarok Mózese". Szerk. Hermann Róbert. Bp. 2006. 45-58. 8 A jelentéseket közli Horváth Z.: Teleki László i. m. I. 218-223. és Teleki László válogatott munkái. I-II. Szerk. Kemény G. Gábor. Bp. 1961. (a továbbiakban: TLVM) II. 15-17. L. még I. Tóth Zoltán: Bálcescu Miklós élete 1819-1852. Bp. 1958. 119-121. és Kovács Endre: A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Bp. 1967. 274-275, 278. 9 Kemény G. G.: Teleki László i. m. 69-70. A kérdéssel foglalkozó irodalom azonban már ebbe a mozzanatba beleolvassa a későbbi konföderációs koncepciókat. Deák Imre: Az első magyar-román konföderációs tervek. Kossuth Lajos konföderációs elgondolása. Magyar Kisebbség 11. (1932) 330-332.; Lengyel T.: Gróf Teleki i. m. 60-61.; Horváth Z.: Teleki László i. m. I. 240, 249.; Kovács E.: Szemben a történelemmel i. m. 314-315.; Kosáry Domokos: Teleki és a nemzetközi politika. In: Teleki és kora. Szerk. Praznovszky Mihály és Rozsnyói Ágnes. Salgótarján 1987. 23.
