Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: Fejezetek Teleki László gróf párizsi diplomáciai működésének történetéből III/669
A Porta álláspontját végül is az keményítette meg, hogy Stratford Canning, az isztambuli angol követ biztosította a török hatalmasságokat: Nagy-Britannia nem nézné tétlenül, ha Oroszország háborúval fenyegetné a törököket. Sőt, saját felelősségére felszólította a Földközi-tengeri angol flotta parancsnokát, vonuljon a török partokhoz. Lépéséhez utólag a brit kormány jóváhagyását is megnyerte. Az orosz és osztrák megbízottak a korábbi, a tengerszorosok státusát szabályozó békék megsértését emlegették, de a brit, majd a francia fellépés meghozta hatását: október 22-én mindkét fél elállt a kiadatás követelésétől. A török fél viszont beleegyezett abba, hogy Hauslab cs. kir. altábornagy felkeresse a vidini menekülttábort, s hazatérésre biztassa az ott tartózkodókat. Hauslab ugyan nem kecsegtette túlzott reményekkel a menekülteket, de azok nagy részének már így is elege volt a török vendégszeretetből. így a közel 5000 menekültből több mint 3000 tért vissza 1849. október végén. A többieket a török hatóságok november elején Vidinből Sumlába (Sumen) költöztették, majd a kiadatás körüli vitákat lezárandó, 1850. február 16-án útnak indították a kisázsiai Kütahyába. A konfliktus, amely a Kossuth és a magyar politikusok által 1849 nyarán remélt angol-török-francia, illetve osztrák-orosz szövetség közötti háborúval fenyegetett, békésen oldódott meg.15 4 Teleki levele ebben a válságos időszakban íródott. Tekintettel a kommunikációs nehézségekre, érthető a szerző optimizmusa a bekövetkező európai háborúval, illetve annak a magyar ügyre gyakorolt pozitív hatásával kapcsolatban. Teleki ekkor — Kossuthhoz és Bemhez hasonlóan — még abban reménykedett, hogy a menekültek ügye nemzetközi háborús konfliktust provokál Ausztria, Oroszország, illetve a Török Birodalom, s a segítségére siető Nagy-Britannia és Franciaország között. A nyugati nagyhatalmak ugyanis amiatt aggódtak, hogy a Török Birodalom nem lesz képes megállítani az orosz haderőt, s így Oroszország elérheti régi külpolitikai célját, a tengerszorosok, a Boszporusz és a Dardanellák feletti ellenőrzés megszerzését. Teleki e levélhez mellékelte a Kossuthhoz, illetve Batthyány Kázmérhoz intézett leveleit, s kérte Andrássyt, juttassa el azokat a címzettekhez.155 Az Andrássyhoz írott levél azonban sokkal bővebb a Kossuthhoz intézettnél; emellett, miután még az orosz diplomácia visszavonulásáról szóló hír előtt írta, sokkal nagyobb betekintést enged Teleki külpolitikai gondolkodásába. A levél címzettje id. Andrássy Gyula gróf (1823-1890), liberális politikus, 1847-1848-ban Zemplén vármegye országgyűlési követe, 1848-1849-ben főispánja, 1849. májusától honvéd ezredes, a Szemere-kormány isztambuli megbízottja. Andrássy 1849. november 25-én Isztambulból Párizsba távozott, s csatlakozott az itteni emigránsokhoz. 1851-ben a cs. kir. hadbíróság távollétében 154 A részletekre ld. Hajnal /.: A Kossuth-emigráció i. m. I. k. 133-407. 155 a Teleki által Kossuthhoz írott, hasonló tartalmú levél eredetijét a Magyar Országos Levéltár őrzi. R 90. Kossuth Lajos iratainak időrendi sorozata, No. 559., közli Hajnal /.: A Kossuthemigráció i. m. I. 517-518. A levelet Andrássy november 19-én kapta meg és a hozzá mellékelt — Kossuthhoz, illetve Batthyány Kázmérhoz szóló leveleket — aznap tovább is küldte Vidinbe. Andrássy Kossuthhoz intézett, erről szóló november 19-i levelét ld. Hajnal I.: A Kossuth-emigráció i. m. I. 541-542. Kossuth és kísérete időközben november 22-én Sumlába (Sumen) érkezett, itt kapta meg 23-án Andrássy november 19-i levelét, s 24-én válaszolt rá. A választ közli Hajnal /.: A Kossuth-emigráció i. m. I. 546-548. - A Batthyány Kázmérhoz írott levél jelenleg nem ismert.
