Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: A „Fontolva haladó" Császár Ferenc. Egy konzervatív publicista a politika sodrában (1840-1847) III/637
A Császár Ferencről szóló munkák egyike sem említi, hogy Landerer Lajos nyomdatulajdonos 1840-ben eredetileg őt, valamint a liberális Szentkirályi Móricot kívánta felkérni újonnan induló lapja, a Pesti Hírlap szerkesztésére, sőt Frankenburg Adolf visszaemlékezése szerint erről már szerződést is kötöttek. A kiadó társa, Heckenast Gusztáv könyvkereskedő azonban meggyőzte Landerert, hogy a nagyobb üzleti siker reményében inkább a börtönből akkor kiszabadult Kossuth Lajosra bízzák a lap szerkesztését. Kossuth kezdetben vonakodott elvállalni a szerkesztést, mivel semmilyen formában nem kívánt együttműködni Császár Ferenccel, akinek Landerer előzőleg-rovatvezetői tisztséget ígért. Császár, engedve a közvélemény nyomásának, szinte közvetlenül a lap megjelenése előtt, 1840 decemberében „önként" visszalépett, így a tárcarovattal együtt teljes egészében Kossuth kezébe kerülhetett a Pesti Hírlap szerkesztése. A vállalkozók számítása — mint tudjuk — bevált: a Császár Ferenc visszalépésekor, 1840. december 26-án még csupán 28 előfizetővel rendelkező lap példányszáma rövidesen ötezerre nőtt.9 A szerkesztőségből kiebrudalt, és feltételezhető sértettsége folytán valószínűleg Kossuth személyes ellenfelévé vált Császár a lap megjelenése utáni hetekben, hónapokban (1841. január 30. és március 21. között) három alkalommal is Széchenyi István grófnál vacsorázott, és a házigazda, aki 1835 óta ismerte Császárt, már az első találkozáskor nyíltan beszélt vele Kossuth — nyilván közösen elítélt — Pesti Hírlapjáról.1 0 A liberálisok politikai ellenfelei hónapokon át nem tudtak méltó választ adni Kossuth lapjának agitációjára, érdemi kritikát csupán Széchenyi fogalmazott meg 1841. június 26-án megjelent, „A Kelet népe" című munkájában. A konzervatívok végül saját fegyverével vélték legyőzni Kossuthot: 1841. augusztus 18-án Dessewffy Aurél gróf vette át a Pesti Hírlappal egy időben, 1841 januárjában indított, és korábban ugyancsak a liberálisok egyik szócsövének számító „Világ" című lap irányítását. Az 1808-ban született, rendkívül tehetséges és ambiciózus Dessewffy Aurél gróf az 1839/1840. évi országgyűlésen lett a fiatal, nagybirtokos arisztokratákból és udvarhű államhivatalnokokból álló, magukat fontolva haladóknak nevező újkonzervatívok vezére, majd táborának programját a Világ hasábjain mintegy féléven át rendszeresen megjelenő, éles hangú és magas színvonalú publicisztikájában fejtette ki. Dessewffy stratégiája a felforgatóknak tekintett liberálisok politikai eszközökkel való elszigetelésére, illetve visszaszorítására irányult, miközben a haladás elfogadására és reformkezdeményezésekre kívánta rávenni a kormányt, arisztokrata társait pedig magyarosodásra, és aktívabb közéleti szerepvállalásra ösztönözte.1 1 9 Frankenburg Adolf: Emlékiratok. Pest, 1868. 2. köt. 121., Gr. Széchenyi István: A Kelet népe. (Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Ferenczi Zoltán) Bp., 1925. (a továbbiakban: Ferenczi Zoltán 1925.) 12., Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. (Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841-42-ben.) Bp., 1983. (a továbbiakban: Varga János 1983.) 12-13., 27. 10 Gróf Széchenyi István naplói. Ötödik kötet (1836-1843). (Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Viszota Gyula) Bp., 1937. (a továbbiakban: SZIN 5. köt.) 442., 447., 457., vö. Ferenczi Zoltán 1925. 20. Széchenyi és Császár első találkozása: SZIN 4. köt. (Bp., 1934.) 582. (Pest, 1835. július 22.) 11 Pajkossy Gábor: A reformkor (1830-1848). In: Magyarország története a 19. században. (Szerk. Gergely András) Bp., 2003. (a továbbiakban: Pajkossy Gábor 2003.) 219-220.
