Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában III/593

vált volna belőle az a Heine, akit ismerünk, szeretünk és bámulunk, ha nem lett volna a miénk."26

2 * * * A „renegát" becstelenségének maradéktalan elítélése, illetve a kitértek társadalmi kirekesztésére tett igyekezet és Helfy Ignác vagy Falk Miksa magasztalása, Vámbéry Ármin faji, illetve Heinrich Heine lényegi zsidóságának hangsúlyozása között nem kis ellentét feszült. Az ellentét csak látszólagos, a kitért zsidó eltérő megítélései egyazon törekvésnek rendeződtek alá: ha különböző módon is, minden esetben a középosztály zsidó identitásának fenntartása, illetve megszilárdítása érdekében kifejtett — és folyton alakuló — diskurzus részét képezték. A kitért zsidók eltérő megítélései a zsidóság különböző — vallásfelekezeti, etnikai, faji esszencialista — meghatározásából fakadtak, e különböző meghatározások egyidejű fennállásának a jelei. Véleményünk szerint ugyanakkor éppen a neológ értelmiségnek a kitéréshez való viszonya vet fényt e meghatározások között hierarchiára is. Az ismételten hangoztatott meggyőződés, mely szerint a zsidóságuktól már végleg elhidegült, azt alkalmasint szégyenlő zsidók jobban tennék, ha formálisan is szakítanának a zsidósággal, jelzi, hogy a neológ értelmiség számára a zsidóság alapvetően nem esszencia, hanem tudat és érzelem kérdése volt. Ha a neológ értelmiség Vámbéryt, vagy Heinét zsidónak minősítette, a kitért házaspároknak a faji elméletek szerint zsidónak tekintendő gyerekeiről, illetve a zsidó hagyomány szerint zsidónak tekintendő lányaikról ilyent soha nem állított. „Fajilag" alkalmasint zsidónak tekintette őket. Csakhogy nem ez volt a lényeg. Az elsőrendű kérdés ugyanis nem a zsidóság mibenléte, sem nem egyesek zsidó identitásának léte vagy nemléte volt, hanem a zsidósághoz való kötődés átadásának képessége és esélye. És ebből a szempontból, vagyis a zsidóság fennmaradása szempontjából, a zsidó vallás elhagyása alapvető cezúra volt és maradt: a kitérés melletti döntés, ha a konvertitára nézve nem is feltétlenül a véget, de leszármazottjait tekintve a vég visszafordíthatatlan kezdetét jelentette. 262

Sebestyén Károly: Heine és a zsidóság. In: Évkönyv. 1914. Szerk. Bánóczi József. Bp., Izraelita Magyar Irodalmi Társulat, 1914. (Az Izr. Magyar Irodalmi Társulat Kiadványai. XXXVIII.) 108. Ezt a Heine értelmezést a neológ értelmiség körében nem osztotta mindenki, a rabbik írásaiban értelemszerűen nem köszönt vissza. A 19. századi neves zsidó személyiségeknek szentelt könyvében a tudós pesti rabbi Kayserling Meyer meg sem említi Heinét, a zsidó irodalomról szóló munkájában is csupán röviden emlékezik meg róla. L. M. Kayserling: Gedenkblätter. Hervorragende jüdische Persönlichkeiten des neunzehnten Jahrhunderts. In kurzen Charakteristiken. Leipzig, Grieben, 1892.; Uő: Die jüdische Litteratur von Moses Mendelssohn bis auf die Gegenwart. Trier, Sigmund Mayer, 1896.