Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
A társadalmi és politikai bajokat mintegy fokozza a nyelvkérdés. A nyelvről szóló fejezetet egészében lefordítjuk, hogy egészében próbáljuk értékelni: „Az utóbbi időben szenvedélyesen folyik a magyar nyelv kultúrája és uralmának biztosítása. Teljesen természetes, hogy a magyar a magyar nyelvet és saját nyelvét műveli, de Magyarországon hasonló joggal, ugyanolyan létszámban vannak szlávok, németek, görögök, akiknek ugyanolyan joga van nyelvüket beszélni. A királyság kezdete óta latin a köznyelv, az üzleti nyelv, a nyilvános nyelv, a birodalom nyelve. Latinul van minden törvény, oklevél, nyilvános államirat. Ebben az ércarisztokrata birodalomban ez szükséges arisztokrata nyelv, és különös, hogy ezt azok az arisztokraták nem látják, akik oly szenvedélyesen törekednek a magyart általános és hivatalos nyelvvé tenni. De éppen ilyen különös az, hogy miután félévszázadon keresztül szinte szégyelltek magyarul beszélni és magyar viseletet hordani, József halála után egyszerre beköszöntött a magyar nyelv és ruha bálványozása."23 1 Ami a legérdekesebb lenne, az a magyarázat, így csak az értetlenség marad Berzeviczy Gergely értetlenségével szemben. Éspedig a kérdés: miért nem próbálta megérteni az anyanyelvművelés és nyelvkultusz szerepét? Miért nem szembesítette az érveket és az ellenérveket? Hiszen igencsak jó viszonyban állt a nyelvművelés olyan harcosaival, mint Dessewffy József, Teleki László és Kazinczy Ferenc. Ha akarta volna, a szlovákokkal is lett volna kapcsolata. Hungarus etatizmusa akadályozta meg mindebben? Vagy a bölcs felismerése annak, hogy a megértés végtelen diszkusszióhoz vezethet? És ebben az esetben is vagy valamelyik nemzeti mozgalom mellett kell kikötnie, vagy pedig mereven elzárkóznia, és változatlanul hungarus etatizmusával ellensúlyozni a nemzetek meghasonlásának valóságát és lehetőségét. Tény: Berzeviczy Gergely modern társadalmi és politikai radikalizmusa hungarus konzervativizmussal párosult, az egykori pax hungarica továbbéltetésének következetes szándékával. Közben pedig modernizálni akart, és az éltető erőt a szabadkereskedelemben látta, hazája számára az északi kereskedelem fellendülésében, mert „az Elba, az Odera, a Weichsel megfelelő, mindeddig kihasználatlan forgalmi lehetőséget kínálnak," és „ez új aranybánya lehet". Amire azért is szükség van, mert II. József intézkedései ugyan „olyan magasba emelték az általános jólétet, amire addig nem volt példa," a papírpénz bevezetése is jó hatással volt, hiszen mindent jó áron lehetett eladni, amíg olyan nagy mennyiségben nem bocsátottak ki a papírpénzt, hogy ez „az eddigi előnyöket mind megsemmisítette".232 Az eddigi nyomorhoz még más is társul, az evangélikusokra (mármint a lutheránusokra és reformátusokra) nehezedő katolikus nyomás. „Általában az evangélikusokat a törvények ellenére ellenségesebben kezelik, mint a zsidókat, mert a zsidók vallásos ügyeikben sok mindent akadálytalanul megtehetnek, amiket azonban az evangélikusok csak hosszú küzdelmek után tudnak kivitelezni." (59.) Az imígyen megszerkesztett munka végül a „Moralitás" című fejezettel zárul. Rövidre sikerült: „A moralitás az a szentség, amire az emberek törekednek. Igaz felvilágosodás, művelődés, erény, nyugodt engedelmesség, részvétel az állami jólét-231 MOL, P 53 129. cs. 94. t. 56/v. 232 MOL, P 53 129. cs. 94. t. 57/v.
