Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
Berzeviczy Gergely a saját útját járta, kedvező hátszéllel - legalábbis azt hitte. Felment Bécsbe is.18 3 De a magas kapcsolat egyelőre semmiféle kézzel fogható eredménnyel nem járt. Viszont munkakedve fokozódott. Elkészítette az 1811-1812-es diéta történetét.18 4 Armbrusternek még azt ígérte, hogy levélformában írja meg,18 5 de miután nem jutott el a diétára, így nem is tudta élményszerűvé tenni mondanivalóját. Az ígért műből értekezés lett: legunalmasabb munkája, mert érződik az ^öncenzúra bénító hatása, de paradox módon részben ez teszi érdekessé, részben pedig egy-egy antifeudális kritikai kirohanás. Hogy bizonyos kérdésekben ne kelljen állást foglalnia, — mint elöljáróban vallotta — a kiadott diétái iratokat kivonatolta, és a kivonatot néhány megjegyzéssel kísérte. Ugyanakkor olykor gondosan csoportosította az adatokat. így például már az elején — egyfajta statisztikai demagógiával élve — kiszámította, hogy milyen sokba került a diétái követek napidíja, amit az adózók fizetnek, miközben még súlyos terhek nehezednek rájuk, és a szenvtelen objektivitás látszatával jelezte, hogy a királyi előadások miként fejtik ki az egész országot súlyosan érintő devalváció előnyeit. Majd később hasonló szenvtelenséggel jelezte, hogy a követi kar szerint a devalvációval az ország vagyonának 4/5-e elveszett. Saját véleményét nem fejtette ki. Abban a kérdésben sem, hogy a követek felvetették a miniszteri felelősség követelményét. Amikor viszont a nemesség az állami adópréssel szemben parasztvédő szerepet játszott, már megjegyezte: „mint általában szép szavak, és csak szavak". Az országos sérelmek kapcsán csak a magyar nyelv kérdésében nyilatkozott meg hosszabban, a magyar nyelv hivatalossá tételét célzó igyekezetet úgy minősítve, hogy „vesszőparipa, és annak is kell maradnia". És azt hangsúlyozta, hogy Magyarországon a többi nemzet és nyelv hasonnló jogot élvez, mint a magyar. A nem magyar is „politikailag magyar (Ungar), mint a magyarul beszélő magyar". Az ország lakosságának alig egynegyede magyar anyanyelvű, „és ebben az értelemben nincs magyar nemzet, csak magyar birodalom". Az eredeti lakosok a szlovákok, a románok és a szerbek „részben őslakosok, részben társpolgárok (Mitbürger)". „Milyen jogon lehet nyelvüket elvenni, és magyar nyelvre kényszeríteni?" A hivatalos nyelv a latin. „Csak miután II. Józsefbe akarta vezetni a német nyelvet, és miután beköszöntött a jozefin [mármint antijozefin] reakció, tört fel a magyar nyelv uralkodóvá tételének igyekezete. De József császárnak sok nemesebb érve volt a német nyelv mellett, amilyenekkel a magyar nyelv nem rendelkezik, és nem is fog." Önmagában nemes és igazságos állásfoglalás, de az adott kontextusban célzatos. Mint József nádor dicsérete is. Berzeviczy Gergely szerint „a Nemzeti Múzeum az ő alkotása". Ezért „méltányos lenne Museum Hungáriáé Josephinumnak nevezni". Széchényi Ferenc érdemeinek kisebbítése is célzatos. Jellegzetes antiarisztokratikus megnyilvánulás lehet. Nem is túl ildomos, mert mindenki elismerte Széchényi könyvtáralapító érdemét. Genersich János például úgy gratulált Rumy Károly Györgynek majdani irodalmi pályájához, hogy külön 183 MOL, P 53 100. cs. Elkeveredett iratok, 8. 184 MOL, P 53 129. cs. 99. sz. 185 MOL, P 53 93. cs. Levelek, 199. A levélformát feltehetően Armbrusterék találták ki. Mednyánszky Alajos — ki tudni milyen indíttatásból — neki is állt, hogy levelekben számoljon be a diéta működéséről. OSZKK, Quart. Lat. 1385/1. 123-130.
