Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
ez a rendszer biztosítja a titkosságot, miközben valamennyi állampolgárt összeköt a közjó szolgálata.10 4 Nagy Frigyes így fogalmazta meg felülről, hogy mit jelent a felvilágosult abszolutizmus, és mindez összecsendül azzal, ahogy Holbach a társadalmi szerződés felől közelítve, rajzolta meg a rendszer ideális formáját. Először is a társadalmi szerződés (pacte social) úgy köti az embert a társadalomhoz és a társadalmat az emberhez, hogy állandóan megújul. Viszont az uralkodó az állam igazi reformátora. „Az uralkodók a társadalom hatalmának letéteményesei, és a társadalom hagyja őket jóvá, hogy hatalmukat kiterjesszék a társadalom tagjaira: engedelmeskedni annak az uralkodónak, aki a társadalom nézeteinek és céljának megfelelően kormányoz, azt jelenti, hogy a társadalomnak engedelmeskedünk, annak, amelytől a hatalom származik. Az uralkodó jogai így a nemzet azon jogai, amelyeket át akart neki engedni, és hatalma a nemzetén alapszik". Ez Rousseau tanainak vulgarizálása, és még inkább az a következő: „Az uralkodók alá vannak rendelve a törvénynek, amely a társadalom általános akarata, és minden állampolgár alá van rendelve az uralkodónak, amennyiben rendeletei megfelelnek az általános érdeknek."105 Mintha egy szalonképes vagy inkább holbachizált Rousseau nyilatkoztatta volna ki mindezt. Igaz, Rousseau nem akart szalonképes lenni, vagy a természetes idillt kereste egy-egy arisztokrata birtokon vagy Párizsban a manzárd szobát, ahol a szegények laktak, akik közel is érezték őt magukhoz, szemben az udvari világba integrálódó figurákkal, akik az uralkodóknak adtak tanácsokat, míg Rousseau a népeknek. Ugyanakkor Holbach olyan eszméket rakott össze egy konstrukcióvá, amelynek a logikája alkalmas arra, hogy társadalomellenes uralkodó vagy társadalomellenes kisebbség legitimálja a maga hatalmi törekvéseit. Ilyen volt a széplelkű versfaragó Nagy Frigyes, aki állandó háborúkkal igazolta saját felvilágosult abszolutizmusát, ilyen lett II. József, aki háborúval próbálta megoldani azt a válságot, amelybe a kíméletlen centralizációs politika és a könyörtelen etatizmus vezette a Birodalmat. Ami az említett kisebbséget illeti, ilyen jelentkezett a francia forradalom idején, valóságos keresztényellenes hadjáratot folytatva, amíg a jakobinusok fel nem számolták. Ezek után Napóleon csak megerősítette Berzeviczyt a felvilágosult abszolutizmus iránti vágyaiban. És egyre inkább úgy látta, mint Nagy Frigyes 1752-es végrendeletében: „Az államok azok, amivé uralkodóik teszik."106 Berzeviczy paradox módon még antijozeflnistaként is rokonszenvezett II. Józseffel, mert tisztelte benne a cselekvő embert és humanitárius céljaival is csak egyetérthetett, még akkor is, amikor az 1780-as évek derekán Göttingában arról értekezett, hogy „a nemesség alkotja a magyar nemzetet".10 7 Most viszont egy jó évtizeddel az uralkodó halála után olyan József-kultuszba kezdett, ami azért Göttingában visszatetszést válthatott ki, és a kiadó — valószínűleg Rumy Károly György — Berzeviczy odaadását olyan mérsékelő jegyzettel látta el, amely szerint a császár „oktalan és zsarnoki intézkedéseivel" fellázítot-104 Friedrich der Große: Briefe und Schriften. I. Szerk. Richard Fester. Leipzig, 1927. 35-36. 105 [Paul-Henri Dietrich Holbach:] La politique naturelle. II. Londres, 1773. 276-277. 106 Friedrich der Große: Briefe und Schriften. II. Szerk. Richard Fester. Leipzig, 1927. 176. 107 H. Balázs: Berzeviczy, 288
