Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: Berzeviczy Gergely színeváltozásai. (Adalékok az állam, a társadalom, a hadsereg reform terveihez és reformelképzeléseihez) III/515
Cinkotán vagy Kerepesen felborult a kocsija, és nyakát szegte. Az ügy elaludt, és ez némileg gyanús. A Helytartótanács elrendelte a könyv elkobzását. A szepesi városok comese szerint 500 példány van a nyomdásznál, de azokat a helyi kiváltságok sérelme nélkül nem lehet elkobozni.6 9 Valójában több mint ezer példány maradt a nyomdásznál, és ezek a nyomdász halála után 1808-ban már Berzeviczy Gergelyhez kerültek, aki egyházi kapcsolataival élve próbálta terjeszteni.7 0 1812-ben felvetődött a második kiadás lehetősége, de amikor Őfelsége érdeklődött, hogy miért és hogyan kobozták el a munkát, a Helytartótanács az előiratokat nem találta.7 1 A politikai légkör — mint látni fogjuk — nem kedvezett Berzeviczy Gergely munkásságának. Pedig ő maga óvatos volt. Már az előszóban leszögezte: „Átlátom és érzem, hogy e tárgyban mi mindent lehetne szolgáltatni; ezt azonban nem tudom, sőt ha tudnám, sem akarom tenni."7 2 Viszont önmagát sem tagadhatta meg. Már 1791-ben egyik barátja világosan megírta neki: „Te fel akarod szabadítani a jobbágyot, hogy legyen kereskedelem, én úgy vélem, hogy a kereskedelmet kell bevezetni, hogy fel lehessen szabadítani a jobbágyot."73 Berzeviczy a nemzeti függetlenségről szóló írásába is óvatosan beleszőtte a jobbágyfelszabadítás gondolatát.7 4 Az 1806-os műben jobbágyfelszabadításról gondosan nem ejtett szót Berzeviczy Gergely, de azt jelezte, hogy Svédországban a parasztok külön rendet alkotnak, tulajdonjogra tettek szert, vagy örökbérlők. Angliában „minden polgári jognak örvendenek". Belgiumban és Svájcban eltörölték a jobbágyságot.75 Franciaországról bölcsen hallgatott. És öncenzúrát is gyakorolt. Például amikor azt fejtegette, hogy vannak, akik szerint az emberi méltóság és boldogság képzete ellen való a jelen paraszti állapot, akkor a fogalmazványban még a szabadságot és az egyenlőséget is mint értékeszményt említette, de ez utóbbiakat kihúzta.7 6 A könyv maga így is kemény vádirat lett a fennálló rendszer, és közvetve annak haszonélvezője, a nemesség ellen. Mert ugyan a nemességet közvetlenül nem ostorozza, de felelőssé teszi a helyzetért, és „igazán óhajtom és kérem, hogy a földesurak tegyék meg, amit törvény és az alkotmány tőlük követel, és ha tényleg védnökeik is, úgy járjanak el, mintha jobbágyaik atyái volnának,"'mint ez előjogaikból következne.7 7 A helyzet lehangoló: a jobbágy rabszolga, ebből következően lusta, bizalmatlan, hazug, gyűlöli az újítást, félénk, de haragos és vad. Mert a világ, amelyben él hazug, az adóösszeírás tiszta hazugság. Elete önkény. A gazdag paraszt alapvetően a többiek rovására gazdagszik. A jellemzés drámai, és egyedülálló. 69 Megbíráltak és bírálók. Szerk. Mályuszné Császár Edit. Bp., 1985. 148. 70 MOL, P 53 126. es. 38. sz. Berzeviczy Gergely levele Fejes Jánosnak, Lőcse, 1808. dec. 24. 71 Megbíráltak, 149. 72 Berzeviczy Gergely élete és művei, 112. 72 H. Balázs: Berzeviczy, 363. 74 H, Balázs: Berzeviczy, 155. 75 Berzeviczy Gergely élete és művei, 121. 76 MOL, P 53 136. cs. 34. sz. 14. 77 Berzeviczy Gergely élete és művei, 154.
