Századok – 2009
KRÓNIKA - Mátyás király és szabolcs-szatmár-beregi támogatói. Új eredmények a nyírbátori régészeti és műemléki kutatások alapján. Tudományos konferencia, Nyírbátor 2008. november 7-8. (Skorka Renáta) II/506
gatásuk céljából erődöt emeltetett. Több sem kellett a Bátori hatalmát már eddig is féltékenyen szemlélő uralkodónak, aki Bakóc tanácsára, Bátori katonai erejének csökkentésére társvajdát akart kinevezni mellé. Mindez ahhoz vezetett, hogy az országbíró 1493 januárjában önként mondott le a vajdai tisztségről, s ez év júniusában, Nyírbátorban bekövetkezett haláláig azon fáradozott, hogy a főpapok politikai befolyását és jövedelmi forrásait (tizedek) csökkentse. Pálosfalvi Tamás a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa előadásában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Szlavóniába elszármazott nemesek sorából három olyan személyt, illetve családot emelt ki, akikről a rendelkezésünkre álló csekély számú forrás alapján is jól bizonyítható, hogy a tekintélyes földrajzi távolság dacára sikerült helytállniuk nem csupán a tartomány közéletében, de országos szinten is. Az előadó szlavóniai felbukkanásuk sorrendjében vette számba Lónyai Albert, a kevésbé ismert Szatmár megyei Nábrádiak, illetve a szabolcsi Petneházi Ambrus Körös megyei tevékenységét. A kutatások mai állása szerint pontosan nem megállapítható, hogy a Nábrádi család Gereciként emlegetett szlavóniai ága miként került Körös megyébe. Pálosfalvi Tamás egyetértett Németh Péter, Engel Pál, valamint Mályusz Elemér azon vélekedésével, mely a nábrádi Gereciek és a szintén Körös megyében az Árpád-kor óta kimutatható Mojs vagy Majos nádor leszármazottaiként számon tartott másik Gereci család rokonságát feltételezi. A Nábrádiak első Körös megyei okleveles említése 1336-ból ismert, a következő adat jóval későbbi 1363-as: mindkettő Nábrádi Jánosra, a Gereci ág ősére vonatkozik. János fiaival, Bálinttal és Istvánnal 1373-ban találkozunk, majd Fülöppel mint kijelölt királyi emberrel 1381-ben. 1400-ban a család először viszályban keveredett a Vitéz János atyafiságához tartozó Zrednaiakkal, majd 1407-ben a Zrednaiak eladták Nábrádi Mihály gereci birtokrészét, amelyet Zsigmond király ennek hűtlensége miatt vett el, s adományozott nekik. Pálosfalvi Tamás egy 1373. évi birtokelhatárolás kapcsán mutatott rá arra, hogy a nábrádi Gereciek Gerec nevű birtoka nem esik egybe a Majos leszármazottai által birtokolt, Verőce megye határában fekvő Gereccel. Feltételezése szerint a Nábrádiak Gerece egy fenn nem maradt Nabradovc nevű településsel azonosítható, amely később a Kasztellánfiaké, majd Grebeni Hermanfi Lászlóé lett. A családból kiemelhető a Körös megyében igen nagy tiszteletnek örvendő Bálint fia János deák, aki a 15. század elején visszaszerezte a család Szatmár megyei birtokainak felét, s unokatestvére Fülöp fia Miklós, aki később, Zsigmond alatt, Szerecsen Miklósként nem csak az ország politikai életének vált érdekes figurájává, de Kristallóc uradalmával bővítette a család Körös megyei birtokállományát is. Lónyai Albert szlavóniai felbukkanásának előzményeit az előadó ahhoz a Bereg megyei Naményi Pocsaji Antalhoz kötötte, aki Hunyadi János bizalmasaként az 1440-es években kaphatta meg a vámhidai uradalmat, amikor Szlavóniában több Hunyadi-familiáris is birtokadományhoz jutott. Pocsaji Antal először 1456-ban rövid időre elveszítette szlavóniai uradalmát, amelyet visszaszerzése után az 1470-es évek végén, vélhetően a távolság miatt, a Naményi család tagjai részint elzálogosítottak, részint eladtak Battyányi Boldizsárnak, illetve a Hermanfi családnak. Lónyai Albert 1485-ben királyi aulicusként tűnt fel kezdettől fontos követségeket teljesítve Hunyadi Mátyás szolgálatában: 1487-ben a francia udvarban, 1489-ben Bécsben járt. 1492-ben Budán igen
