Századok – 2009
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szent Demeter: Magyarország elfeledett védőszentje (Ism.: Nemerkényi Előd) II/487
TÖRTÉNETI IRODALOM SZENT DEMETER: MAGYARORSZÁG ELFELEDETT VÉDŐSZENTJE Szerk. Tóth Péter Balassi Kiadó, Budapest 2007. 312 o. A Szent Demeter: Magyarország elfeledett védőszentje című tanulmánykötet és szöveggyűjtemény elsődleges célkitűzését a következőképpen foglalja össze a szerkesztő és a tanulmányok oroszlánrészének szerzője, Tóth Péter: „az eddigi kutatók által fel nem ismert magyarországi Demeter-legenda jelenti tehát a magyarázatot Demeter megkülönböztetett magyarországi tiszteletére. Ez a legenda árulja el, hogy miért volt Szaloniki Szent Demeter évszázadokon keresztül Magyarország védőszentje, s egyszersmind a Demeter-tisztelet történetének is egy az eddigiektől eltérő, egészen egyedülálló forrását jelenti, s fontos emléke a magyar irodalom Árpád-kori korszakának is. A legenda kiadása, magyar fordítása és irodalomtörténeti elemzése pedig talán hozzájárulhat ahhoz, hogy csaknem öt évszázad múltán Szent Demeter, Magyarország elfeledett védőszentje újra bekerülhessen a hazai köztudatba" (136. o.). Az tőszóban (9-10. o.) Tóth Péter felveti a kötet alapkérdését: az ortodox görög és szláv hagyományból táplálkozva hogyan lett a 3-4. század fordulóján élt ókeresztény vértanú, Szaloniki Szent Demeter a hagyományos és alkalmi védőszentek (például Szent István király vagy Szent Gellért püspök) mellett Magyarország megbecsült, majd elfeledett védőszentje? A Szent Demeter és tisztelete című tanulmányban (11-39. o.) Tóth Péter a 10. századi szünaxarion (szentek gyűjteménye) alapján ismerteti a 303-304 körüli vértanúság körülményeit, illetve a szenvedéstörténet három változatát: a Passió prima a 9. századi Phótiosz konstantinápolyi pátriárka Bibliothéké című görög nyelvű művében és egy 10-11. századi görög nyelvű párizsi kéziratban maradt fenn, utóbbi Karoling-kori latin fordítása Anastasius Bibliothecarius munkája; a Passió altera 9-10. századi részletesebb görög nyelvű kéziratokban maradt fenn; a Passió tertia gyakorlatilag a Passió altera nyelvi és tartalmi átszerkesztések során átesett változata, amely a 10. századi bizánci Metafrasztész Simeon Menologion című görög nyelvű művében maradt fenn. Egy másik forráscsoport, a Miracula Sancti Demetrii első könyvét a hagyomány szerint János szaloniki érsek állította össze a 610-es években, második könyve 7. századi, harmadik könyve pedig 10. század utáni. Ezekből kiderül, hogy a Szent Demeter-kultusz központja Konstantinápoly helyett továbbra is Thesszaloniki maradt. A középkori hagyományban a katonaszent Szent György mellett szereplő Szent Demeter a 7. századtól megjelenik a prédikációs irodalom, jelesül a dicsérőbeszédek ipanegürikosz és enkómion) műfajában is. Nem feltétlen bizánci liturgikus hatás áll Szent Demeter kultuszának Pannónia és Sirmium (a szerémségi Szávaszentdemeter; ma Sremska Mitrovica, Szerbia) területén való megjelenésének hátterében, mivel a martyrologiumok (vértanú-naptárak) között az úgynevezett Martyrologium Hieronymianum említ egy Demeter nevű sirmiumi vértanút. (A jezsuita Hippolyte Delehaye, bollandista hagiográfus szerint a thesszaloniki és a sirmiumi Szent Demeter azonos.) A pannóniai vértanúk kultuszának párhuzamos példái — Quirinus (ereklyéi: Róma, Aquileia, Fulda, Tegernsee), Hermagorasz (ereklyéje: Aquileia), Anasztázia (ereklyéje: Konstantinápoly), a négy koszorús vértanú (ereklyéje: Róma) — alapján feltételezhető, hogy az ereklyeforgalom és kultuszterjedés nem Thesszaloniki felől vezetett Sirmium irányába, hanem éppen fordítva. A Szent Demeter magyarországi legendája című tanulmányban (40-93. o.) Tóth Péter az itáliai humanista Petrus Ransanus Epitome rerum Hungaricarum című művére hivatkozik, ahol Sirmium Szent Demeter vértanú szülőföldjeként szerepel. A Vita beatissimi Stanislai Cracoviensis episcopi necnon legende sanctorum Polonie Hungarie Bohemie Moravie Prussie et Silesie patronorum in Lombardica História non contente című mű (Krakkó 1511) a következőt írja Szent Demeter származásáról, tanulmányairól és pályakezdéséről: „Abban az időben ugyanis, mikor Maximianus Herculius tartotta kezében a Római Birodalom vezetését, Pannóniában született meg a boldogságos Szent Demeter vértanú — nemesi származása, de még nemesebb hite —, mégpedig Sirmium városában, atyja az Adrianus, anyja pedig a Theagno nevet kapta a keresztségben. A dicsőséges Demetert azután a szabad tudományok művelésére adták, s mivel telve volt Szentlélekkel, s mind az emberi, mind az isteni tudományt alaposan ismerte, Szalonikibe ment, ahol nagyszerű