Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467
gondot.75 Zantoss litteratust, Mihály deákkal ellentétben, magasabb társadalmi állásúnak gondolhatjuk; keresztneve mellé már kiírta a származására, családjára utaló nevét is.7 6 A keresztnév elolvasásának könnyűnek kellene lennie, hiszen a lehetséges variációk száma lényegesen kisebb, mégis itt ütköztem nagyobb nehézségbe; minden kísérletem kudarcba fulladt. Mit árul el a kódex, a másolt szöveg a két íróról? A két másoló munkája az apácák közösen végzett liturgiájának, a latinul hallgatott misének és a latinul énekelt imaóráknak a kiegészítését szolgálja.7 7 A kézirat imádságai jellemzőek a korszak magánájtatosságára, forrásaik modernek. Legtöbbjük a 15-16. századforduló közkedvelt nyomtatott imakönyveiben, az Antidotarius Animaeben és a Hortulus Animaeben összegyűjtött orációk között is megtalálható,7 8 de forrásuk korábbi. Az írnokok korábbi mintapéldányból,7 9 méghozzá nem is egyetlen összeállításból, hanem —ahogy a helyesírás egyenetlenségei és az íráshibák alapján erre következtetni lehet — több kéziratból dolgoztak. A kézirat első felét, az 1520-ban írt részt a modern kegyesség, a devotio moderna szellemisége hatja át. Ez a kegyesség olyan szövegeket követelt, amelyek alkalmasak voltak elmélkedésre, Krisztus és Mária szenvedéseinek elragadtatott átélésére:8 0 minderre megfeleltek a Szent Brigitta-imádság szakaszai, amelyek a Megváltó passiójának szörnyűségeit ábrázolják. A devotio moderna számára hasonlóan fontos volt a gyenge képzelet megtámogatására a festmények, szobrok szemlélése az imádság és a meditáció közben.8 1 Hogy ezt a ke-75 Gyakran nehéz azonosítani az egyetemet járók egyébként is hiányos adatait (1. Mályusz E.: Egyházi társadalom i. m. 247.). A külföldön tanuló diákok között két „de Zantho" szerepel, közülük azonban időbeli okok miatt csak „Johannes de Zantho" jöhetne szóba. „Zantoss" talán azonos azzal a diákkal, aki 1509-ben iratkozott be a krakkói egyetemre, mégpedig a később a Székelyudvarhelyi Kódexet író Nyújtódi András seniorsága alatt, vö. „1509 hyem. Johannes Stephani de Santho. 1512 ad Quat. Temp. S. Cruris ad gradum bacc. Johannes de Santo" - Regestrum bursae hungarorum Cracoviensis. A krakói magyar tanulók-háza lakóinak jegyzéke (1493-1558.) Az eredet kéziratból közli és magyarázza Schrauf Károly. (Magyarországi tanulók külföldön III.) Bp. 1893. 14. és 75. 76 A származást jelölő név jelentőségéről 1. Mezey László: A „Báthory-biblia" körül. A mű és szerzője. MTA I. Osztályának Közlényei 8. (1956) 211-213.; Kubinyi A.: Polgári értelmiség és hivatalnokrétege i. m. 222.; Mályusz E.: Egyházi társadalom i. m. 369. 77 A kódex egy premontrei breviáriumhoz van kötve: Breviárium Premonstratanse. Paris 1505., leírását 1. Hans Bohatta: Bibliographie der Breviere 1501-1850. Suttgart-Nieuwkoop 1963. 84. 78 A Pozsonyi Kódex kiadása 21-27. 79 Vö. Lázs Sándor: A Gyöngyösi Kódex írói és műveltségük. Irodalomtörténeti Közlemények 111. (2007) 438-446. 80 Fritz Oskar Schuppisser: Schauen mit den Augen des Herzens. Zur Methodik der spätmittelalterlichen Passionsmeditation, besonders in der Devotio Moderna. In: Die Passion Christi in Literatur und Kunst des Spätmittelalters. Hg. Walter Haug, Burghart Wachinger. Tübingen 1993. 176., vö. Pseudo Bonaventura: Meditationes Vitae Christi. In: S. Bonaventura: Opera omnia XII. Ed. Adolphe C. Peltier. Paris 1864-1871. 609-630. A Brigitta-orációk mellett ebbe a körbe tarozik még az „O, Uram Jézus Christus, imádlak tégedt az keresztfán figgésedért" (PK 13r:l-14r :ll) és az „0, én nemes asszonyom" (PK 16v:10-22v 5) kezdetű imádság is. 81 Az egyház három ok miatt engedélyezi a képeket: „propter simplicium ruditatem, propter affectuum tarditatem et propter memoriae labilitatem" (S. Bonaventura: Opera omnia i. m. III. 203.)
