Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Lázs Sándor: A Pozsonyi Kódex írói és műveltségük II/467
a formulákat, elhagyja, vagy pontatlanul idézi fel őket.27 A pergamen dátuma például nem jelöli sem megfogalmazójának, sem a jegyzőnek a nevét.2 8 Abból, hogy — akárcsak a korábbiaknak — az 1516. évi oklevélnek is férfi volt az írója, következik,2 9 hogy a somlóvásárhelyi monostor hiteleshelyi kancelláriája, nemcsak ekkor, hanem korábban is — feltehetőleg csekély létszámú — személyzetet alkalmazott az ügyek vitelére. Hogy a hiteleshelyek működtetése, személyzetének biztosítása komoly gondot jelentett, bizonyítja II. Ulászló 1492. évi dekrétumának 44. cikkelye. A király megparancsolja, hogy a konventek mellett működő hiteleshelyek saját rendjükből „tíz, vagy nyolc, vagy legalább hét és nem kevesebb szerzetest, vagy papot kötelesek tartani, és a levelek kiadásában velük együtt kellő gondosságot tanúsítsanak".3 0 Ezek alapján feltehető, hogy a királyi kancellária, amikor kiadta a somlóvásárhelyi konventnek a hiteleshelyi pecsétet, bizonyára tájékozódott a működéshez szükséges személyi feltételek meglétéről, és ennek tudatában engedélyezte a monostor melletti kancellária tevékenységét. A somlóvásárhelyi kancellária tisztségviselőiről, offlciálisairól nincs ismeretünk, ráadásul ezen kívül egyetlen női konvent mellett sem működött hiteles hely, tehát nem tudunk párhuzamot keresni.3 1 Feltehető, hogy a locus credibilis felszereléséért maga az abbatissa felelt, azaz ő viselte a custos méltóságát.32 Tisztéből adódóan tehette meg Palásti Katalin apátnő, hogy a török elöli menekülésekor, az oklevelek mellett, társai kíséretében a konvent pecsétjét is elvitte Bécsbe.3 3 Az oklevelek ilyetén menekítése nem példa nélküli. A leleszi premontrei prépost még hadjáratokra is magával vitte a konvent által kiállított és őrzött értékes okleveleket.3 4 Ha Somlóvásárhelyen — mint kisebb tekintélyű — hiteleshely kancelláriáján nem is töltöttek be minden szokásos tisztséget, mégis szüksége volt a hivatalnak legalább egy-két emberre, akik megnyugtató jogi ismeretekkel rendel-27 Meg kell jegyeznem, hogy mivel nem ismerünk más Somlóvásárhelyen kiállított oklevelet, nincs mivel összehasonlítanunk a privilégiálist, tehát azt sem tudjuk, milyen helyi szokásokat követett az oklevél írója (ha egyáltalán figyelembe vette őket). A formuláskönyvekről 1. Bónis György: Középkori jogunk alapelemei. Bp. 1972. 143-233. 28 Ez általában a kolostor lectora volt, 1. Eckhart, E: Die glaubwürdigen Orte i. m. 71. 29 A hiteleshelyi kancelláriák működéséről 1. uo. 70-96.; Kumorovitz Bernát: A leleszi prépostság tagjai és hiteleshelyi személyzete 1569-ig. Bp. 1934.; Horváth Antal: A csornai konvent hiteleshelyi működése. Keszthely 1943. 30 1494: 44. (§ 2.): Quod de caetero ipsi praepositi reguläres, et abbates sigillates testimonialia habentes, teneantur, et sint astricti decern, vei octo personas religiosas, sacerdotes illius ordinis, vei ad minus septem, et non pauciores, in eorum monasterio tenere, et conservare, et una cum eisdem in emanationibus literarum solertem diligentiam adhibere. - Magyar törvénytár (1000-1526. évi törvénycikkek). Bp. 1899. 509. 31 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 1930. 137., 214. - Párhuzam a kolostorok működtetésében van. Például a margitszigeti dominikánus apácák és az óbudai klarisszák világiakat foglalkoztattak, megtették őket officiálisnak, udvarbíróknak, 1. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 368-376. 32 A custos feladatáról és a pecsét őrzéséről, 1. Eckhart, F.: Die glaubwürdigen Orte i. m. 74. 33 A pecsétek átadását a bécsi ágostonos kanonisszáknak az 1586. ápr. 19-én kelt feljegyzés rögzíti, 1. Joseph Kopallik: Regesten zur Geschichte der aufgehobenen Klöster Wiens. Regesten zur Geschichte der Erzdiözese Wien. Wien 1890. I. 63. (104. sz.). 34 Gábriel A: A premontrei kódexirodalom i. m. 136.
