Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Noémi Gyöngyvér: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15-16. században a végrendeletek tükrében II/451
rendelkezett készpénzzel,47 és — mint azt az alábbiakban is látni fogjuk — vagyona főként birtokaiban és váraiban volt. Fraknói Vilmos végrendeletének érvényesítéséért egyébként Pál csornai prépostnak 1449-ben pereskednie kellett Haraszti Tapán Kelemen nádori jegyzővel, testvérével, Lőrinccel és unokatestvérükkel, Jánossal.4 8 A per megegyezéssel zárult, ugyanis a Harasztiak átengedték a vitás birtokot a prépostnak, többek között azért, mert a csornai prépostság az oklevelek kiállításáért soha nem kért semmit, és Pál prépost meg is ígérte, hogy a jövőben sem fognak pénzt kérni ezért a tevékenységért. Úgy tűnik, a Harasztiaknak jobban megérte lemondani egy birtokról, mintsem hogy készpénzzel felszerelkezve induljanak a hiteleshelyre ügyeket intézni.4 9 Csorna még egy birtokadományban részesült: Haraszti István fia, Tapán János 1461-ben Kis-, más néven Pusztahorpács prédiumának 2 /3 -ad részét lélekváltságként a prépostságnak, a maradék részt familiárisainak, Sági Istvánnak és Simonnak adta.5 0 A legtöbb végrendeletet a garamszentbenedeki bencés monostor kapta. A testamentumok ilyen nagyszámú fennmaradásához Knauz Nándor monográfiája nagyban hozzájárult, de a konvent oklevelei is jobban fennmaradtak.5 1 47 Fraknói Gróf Vilmos példája jól mutatja be az efféle „úri pénzzavarokat": 1426-ban 420 font bécsi pfennigért zálogba vetett három szabad telket Petschamban a Krensdoroi Wagram testvéreknél és még ugyanebben az évben szintén nekik adta zálogba a Sopron vármegyei herényi udvarházát 130 bécsi forintért (DL 89 254.). Élete alkonyán, 1445-ben pedig azt olvashatjuk, hogy mivel 150 ezer arany forinttal tartozik Albert osztrák hercegnek, ezért Fraknó várát a teljes uradalommal, valamint Kabold és Lánzsér várakkal együtt zálogképpen a herceg nevére íratja (DL 89 254.). Az más kérdés, hogy Lánzsér várra a Garai család is igényt tartott. Vilmos az adományt könnyen tehette, ugyanis utód nélkül halt meg. 48 Hevej birtokot ugyanis Hunyadi János kormányzó a Harasztiaknak adományozta, mert úgy gondolta, a magtalanul elhunyt Fraknóiak javai a koronára szállnak. A végrendeletről nem tudott. Amikor — mint az oklevélből kiderül — Haraszti Tapán Kelemen ezt megtudta, saját, és övéi lelki üdvéért, valamint egy — a családja számára — előnyös megegyezésért lemondott róla Pál prépost és a konvent javára (DL 14 140.). 49 A pereskedést Haraszti Tapán Kelemen folytatta a család nevében, aki a források tanúsága szerint meglehetősen vagyonos lehetett. 1446-ban Jári Barocz Mihály zálogosította el egy birtokát 32 aranyforint értékben neki (DL 49 504.), ugyanebben az évben Tallóci Frank volt az „ügyfele", akitől a Vas vármegyei Csász és Szécsény birtokokat vette zálogba 60 aranyforintért (DL 49 505.). 1451-ben Lévai Cseh Péter fia, László adott át neki birtokokat 300 magyar aranyforintért (DL 14 471.). Úgy vélem, Kelemen nádori jegyzőként ahhoz az értelmiségi réteghez tartozott, amelynek tagjai kapcsolataikat jól kihasználva könnyebben tudtak boldogulni a magasabb körökben, s szolgálataikért minden bizonnyal készpénzhez is jutottak. 50 Haraszti Tapán János is adott zálogkölcsönt: 1440-ben Szelestei György taposfalvi birtokát hat forintért vette zálogba (DL 44 294.), Avadi Péter 1461-ben Bardus birtokának felét adta zálogba Jánosnak nyolc aranyforintért (DL 66 433.). Tapán János kapuvári (1444: DL 61 576.), majd sárvári (1456: DF 203 035.) várnagyként a módosabb nemességhez tartozott. 51 Knauz Nándor gyűjtése minden részletre kiterjedt. A kötet mintegy felét teszi ki a birtokok és a birtoklástörténet ismertetése (Knauz N.: A Garan-melletti i. m. 131-250.). Sajnos Knauz ezek értékelését nem tekintette feladatának, holott hatalmas anyaggyűjtése az apátság gazdálkodásának jobb megismerését tenné lehetővé, hiszen a 15. századtól jelentősen megszaporodnak a gazdaságtörténeti adatok. Feltűnő, hogy bár a földbirtok, illetve az abból származó jövedelem még jelentős maradt, az egyéb bevételek (zálog, bérleti szerződések, adás-vételek stb.) egyre jelentősebbé váltak. Jóllehet, efféle gazdasági tevékenységre utaló adatok a 15. századból más monasztikus rendi apátságoknál is felbukkannak, ezek összegyűjtése és gazdaságtörténeti értékelése még nem történt meg.
