Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
vegezési gyakorlata alapján — nem a hűbéri viszonyból ismert 'vazallus' értelemben, hanem egyszerűen a „megadományozott" szinonimájaként szerepelt. A 19. cikkely az elismerési járadék, illetve bármely egyéb jellegű fizetési kötelezettség határidőre történő be nem fizetésével kapcsolatosan úgy rendelkezett, hogy 15 nap elteltével 10 Schilling, újabb 15 nap után ismét 10 Schilling bírságot kell fizetni. Ha harmadszor is eltelik 15 nap, és az adós még mindig nem rendezte tartozását, újabb 10 Schilling, azaz összesen 30 Schilling büntetést kell fizetni az elmaradás összegén felül. Ezzel együtt az elmaradások befizetéséig a mulasztók javait a Német Lovagrend zálogként lefoglalta, amit csak az adósság megfizetése után kaphattak vissza.10 3 A 13. században még ritkaság számba ment egész Európában az, hogy a lefoglalási és végrehajtói jogot egy egész territóriumra egységesen érvényes szabályként alkalmazták volna. Ebből a szempontból a Kulmer Handfeste igen korai példát jelentett.104 A befizetések elmulasztása esetén érvényesített háromszor 15 napos türelmi idő (6 hét és 3 nap) viszont az „Isten békéje" elvének befolyására és hatására számos városi jogba bekerült.10 5 A cenzust és az elismerési járadékot egyaránt minden évben Szent Márton napján (nov. 11.), vagy az azt követő 15 napon belül kellett befizetni.10 6 A Német Lovagrend rendelkezéseihez képest az Elba-vidék telepes falvaiban sokkal szigorúbban szankcionálták a cenzusbefizetések elmaradását. Az ilsenburgi kolostor birtokain például annak, aki egy meghatározott ideig nem tett eleget fizetési kötelezettségének, a következő nappal duplájára emelkedett az általa fizetendő cenzus mértéke, a harmadik napon pedig a háromszorosára.10 7 A 20. cikkely rendelkezése értelmében, ha valaki, aki katonai szolgálattal tartozott a Német Lovagrend felé, távolléte miatt nem tudott részt venni egy hadjáratban, az ő költségére a városbírónak kellett gondoskodnia őt helyettesítő fegyveresről. Amennyiben valaki úgy hagyná el Poroszországot, hogy nem tett eleget a Rend felé fennálló kötelezettségeinek, azaz még arra sem biztosított fedezetet, hogy távollétében más tegyen eleget a hadba hívási felszólításnak, akkor 18 héten (több mint egy negyedéven) keresztül ezt a tényt 3 alkalommal közhírré kellett tenni. Ilyen esetben ugyanis a katonaállítás költségeit másnak — a városoknak, a többi birtokosnak vagy magának a lovagrendnek — kellett állnia, mert a hódítás kezdetén a rend nem mondhatott le egyetlen fegyveresről sem. Ha ezen a 18 héten belül az érintett személy nem tett eleget kártérítési kötelezettségének, e költségeken túl 30 Schilling büntetést kellett fizetnie a Rend számára. Hat hétig minden héten nyilvánosan felszólították a büntetés és a kártérítés rendezésére, s ha ennek a kötelezettségnek egy éven belül nem tett eleget, a lovagrend összes javait lefoglalta mindaddig, amíg tartozásait nem rendezte.108 103 PUB I. 1. 252. sz. 104 Kleinau, H.\ Untersuchungen über die Kulmer Handfeste i. m. 258. 105 Louise von Winterfeld: Gottesfrieden und deutsche Stadtverfassung. Hansische Geschichtsblätter 52.(1928) 15-16. 106 PUB I. 1. 252. sz. 107 Gerlinde Schlenker: Formen des bäuerlichen Widerstandes im mittleren Elbe- und Saalgebiet vom 12. bis 15. Jahrhundert. Die Befriedungspolitik der Landesherren. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 42. (1994) 903. 108 PUB I. 1. 252. sz.
