Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
következően az egyes telkek birtokosai megváltozhattak anélkül, hogy az a telekhez kapcsolódó járadékokat érintette volna, azaz a flamand jog, hasonlóan más úgynevezett „német" telepes jogokhoz, a telkek szabad elidegeníthetőségét is magába foglalta.7 9 A Kulmer Handfeste 15. cikkelye oly módon szabályozta az ingatlanok elidegenítését, hogy a birtokforgalom felett biztosította a Német Lovagrend ellenőrző szerepét. Birtokot, ingatlant csak a Rend jóváhagyásával volt szabad eladni, s csak olyan vevőnek, akinek a személyével a Rend is egyetértett. Ugyancsak ebbe a cikkelybe foglalták bele azt, hogy a különböző kötelezettségek a telkekhez kapcsolódnak (Ipsis etiam hanc centulimus libertatem, ut bona sua, que a domo nostra possident, vendendi talibus sane, qui terre ac domui nostre bene conpetant, habeant facultatem, ita ut hii, qui ea emerint, de manu fratrum suscipiant et domui nostre ad idem ius, idemque servicium teneantur, quod illi nobis exinde facere debuerunt, et nos ea ipsis porrigere sine ulla difficultate debemus).80 Az ezt követő részből kiderül, hogy a lovagrend elsősorban a katonai szolgálathoz kötött birtokok elidegenítésével kapcsolatban tartották fontosnak jóváhagyása előírását, s nem a városi polgárok vagy cenzusfizető parasztok esetében. Egy viszonylag nagyobb birtokból, ha valamilyen szükséghelyzet miatt tulajdonosa erre kényszerült, legfeljebb csak 10 Hufe föld volt elidegeníthető (vagy az egész birtok), de a megmaradt birtok után ugyanazt a katonai szolgálatot kellett teljesíteni, mint eredetileg. A vevő a megvásárolt földek után (ha csak nem az egész birtokot vásárolta meg) könnyűfegyverzetű lovasként volt köteles hadakozni. (Licentiamus etiam, si forte aliquis antedictorum civium necessitatis causa allodium suum vei X mansos ad maius ab aliis bonis suis separare voluerit et vendere separatim, is idem ius, idemque servicium domui nostre debebit facere de reliquo, quod prius de toto noscitur debuisse. Is vero, qui idem allodium vei X mansos emerit, debbet ratione eiusdem allodii cum armatúra, que plata vulgariter dicitur, et aliis levibus armis et uno equo ad arma talia conpetente domui nostre ad tale obsequium esse astrictus, quale inferius plenius describetur. )81 Az esetleges túlzott birtokkoncentrációk megelőzése érdekében a következő, 16. cikkely megszabta, hogy azok, akik személyre szóló birtokadományt kaptak a lovagrendtől, másik ilyen adománybirtokot egészben, egyben már nem vehetnek meg.8 2 Az adománylevél 23. cikkelyében a Német Lovagrend előírta, hogy Poroszországban mindenhol az egyes telkek kimérésénél a flamand Hufe méretét kell alapul venni: „Továbbá megszabjuk, hogy a telkek nagyságának megállapításakor a flamand mértéket kövessék" (Item quantitatem mansorum iuxta morém flamingicalem statuimus observari),83 Ebből következően a Német Lovagrend államban a flamand Hufe jelentette a telekméretet, s az úgynevezett kulmi vagy porosz Hufe azonos volt a flamand teleknagysággal.84 Ennek pontos méretét a Geometria Cul-79 Körmendy, A.: Melioratio terrae i. m. 84. 80 PUB I. í. 252. sz. 81 Uo. 82 Uo. 83 Uo. 84 Pósán I-Ászló : A paraszti birtokok mérete és szolgáltatási kötelezettségei a középkori Poroszországban. Agrártörténeti Szemle 46. (2004-2005) 26.
