Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Pósán László: A Német Lovagrend 1233. évi kulmi kiváltságlevele II/427
Pósán László A NÉMET LOVAGREND 1233. ÉVI KULMI KIVÁLTSÁGLEVELE Azt követően, hogy 1233 kora őszén a Német Lovagrend és a keresztes hadak a Sirgune folyó mellett nagy győzelmet arattak a Pomesania földjén1 élő porosz törzs felett,2 Hermann von Salza nagymester és Hermann Balk poroszországi tartományi mester 1233. december 28-án kiadta a Kulmer Handfeste néven ismertté vált kiváltságlevelet, amely a lovagrendi állam későbbi életében meghatározó szerepet játszó úgynevezett kulmi jog legfontosabb forrása lett.3 Jóllehet az oklevélben Thorn (Torun) és Kulm (Chehnno) városokról van szó, mégsem kizárólag városi kiváltságokat tartalmaz, hanem az egyik legrégebbi német tartományi jog megfogalmazása,4 amely több jogforrást felhasználva már a Német Lovagrend poroszországi megjelenése kezdetén rögzítette a majdan létrehozandó territoriális állam működésének legfontosabb jogi kereteit, s meghatározta a magán- és közjogi viszonyokat.5 Az oklevél kiadásának időpontja szempontjából figyelemre méltó, hogy ebben az időszakban foglalták írásba a birodalmi fejedelmi privilégiumokat (1220, 1231), s a nagymester mindezek szellemében és a II. Frigyes császár 1226. évi rimini bullájában foglaltak alapján önálló tartományúri jogköröket vindikálva magának — jóllehet ez a kérdés ekkor még egyáltalán nem jutott nyugvópontra6 — rendelkezett a jövőbeni lovagrendi territórium jogviszonyairól.7 A két városnak adott kiváltságlevél előírásai már a 13. század közepére egy-1 A legnyugatibb porosz törzsterület: délről az Ossa-folyó, nyugatról a Visztula határolta, északon pedig a Nogat-folyó vonalán kiterjedt egészen a Visztula-öbölig. Keletről a pogesán törzsterülettel volt batáros, 1. Hartmut Boockman: Ostpreußen und Westpreußen. (Deutsche Geschichte im Osten Europas) Berlin 1992. 79.; Georg Hermanowski: Ostpreußen. Wegweiser durch ein unvergessenes Land. Augsburg 1996. 235. 2 Petri de Dusburg: Cronica terre Prussie. Scriptores rerum prussicarum I-V Hgg. Theodor Hirsch, Max Toeppen, Ernst Strehlke. Leipzig 1861-1874. (a továbbiakban: SRP) I. 58. ;i Preußisches Urkundenbuch. Hgg. Rudolf Philippi, Carl Peter Woelky, August Seraphim, Max Hein, Erich Maschke, Hans Koeppen, Klaus Conrad. Bde. I.1-VL1. Königsberg-Marburg 1882-1986. (a továbbiakban: PUB) I. 1. (105. sz.). 4 Hans Planitz-, Deutsche Rechtsgeschichte. Köln-Graz 1971. 142. 5 Hermann Kleinau: Untersuchungen über die Kulmer Handfeste, besonders ihre Stellung im Recht der deutschen Kolonisation. Altpreußische Forschungen 10. (1933) 233, 261.; Wilhelm Ebel. Deutsches Recht im Osten. (Schriftenreihe des Göttinger Arbeitskreises Bd. 21.) Kitzingen-Mainz 1952. 19.; Guido Kisch: Die Kulmer Handfeste (Forschungen und Quellen zur Rechts- und Sozialgeschichte des Deutschordenslandes II.) Sigmaringen 1978.; Herbert Grundmann-. Wahlkönigtum, Territorialpolitik und Ostbewegung im 13. und 14. Jahrhundert. München 1970. 278.; Janusz Mailek-. Das Kulmer Recht im Ordensland Preußen (1466-1525) und im Herzogtum Preußen (1525-1620). Zeitschrift für Ostforschung 32. (1983) 321. 6 Erről bővebben Pósán László: A Német Lovagrend története a 13. században. Debrecen 1996. 118-146. 7 Kleinau, H.: Untersuchungen über die Kulmer Handfeste i. m. 232.
