Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
származtatott genusok esetében egyértelműen és kizárólagos jelleggel a totemek heraldikai felhasználásával indokoljuk, a jövevények esetében pedig a totemként használt állatalakok szerepeltetésének tilalmával, úgy a jelenségre más — lehetőleg hihetőbb — magyarázatot kell adnunk, még akkor is, ha egyértelmű forrásadatok híján fejtegetésünk szükségképpen erősen hipotetikus lesz. Nézetünk szerint az a legvalószínűbb, hogy címerválasztásukban a 13. századi nemzetségeket tulajdon hagyományaik mellett leginkább műveltségük, a kordivat és a reprezentáció igénye befolyásolhatta. Ezen tényezők között a nemzetség saját hagyományai valószínűleg éppoly hangsúlyosan — vagy talán még erőteljesebben — érvényesülhettek a közös címer megválasztásában, mint például a személynevek ismétlődésében.16 5 A műveltség és a kordivat fontossága a jövevény genusok esetében tapintható ki egyértelműbben, bár alighanem a „szittya" nemzetségeknél is komoly szerepe volt. Amennyiben elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az advenák valamilyen módon megőrizték a kapcsolatot egykori hazájukkal, akkor könnyű belátni, hogy a preheraldikus szimbólumrendszerekben nem létező címerelemeket (mint például az osztások és egyéb mesteralakok) is hamarabb megismerhették, mint a külfölddel szoros kapcsolatokat nem ápoló „szittya" nemzetségek. Ez esetleg magyarázatot nyújthat arra, hogy a mesteralakos címerek miért gyakoribbak a jövevények körében. Arról, hogy a címerek korszakunkban a reprezentáció, sőt, a propaganda fontos eszközei voltak, hazai heraldikai emlékeink közt talán a méltóságviselőknek a királyi címerből vett motívumokkal vésett hivatali pecsétjei tanúskodnak a legékesebben. Amennyiben Kristó Gyulának igaza volt abban, hogy a 13. századi nemzetségek „offenzív történelemszemlélettel" viszonyultak tulajdon múltjukhoz — azaz saját fontosságukat és dicsőségüket úgy igyekeztek kiemelni, hogy felmagasztalták őseik múltbéli cselekedeteit, vagy egyenesen fiktív történelmet kreáltak a maguk számára, s így mintegy „birtokba vették a múltat"166 — úgy régiségük és előkelő származásuk hirdetésének egyik legkézenfekvőbb módja az lehetett, ha olyan jelképet választottak címemi, amelyet a korabeli köztudat valamiképp a honfoglaló előkelőkhöz kapcsolt. Ez talán azt is megmagyarázhatná, hogy miért szerepel ragadozómadár viszonylag sok „szittya" nemzetség címerében: azért, mert — miként arról a turul esetében a Képes Krónika miniatúrái tanúskodnak — vélhetően a honfoglalás korába, sőt azon is túl visszanyúló idők fontos jelképének tartották. Végül a műveltség és a kordivat szerepével kapcsolatban ismét csak a személynévadás analógiájára hivatkozhatunk. Mindemellett természetesen elképzelhető, hogy némely nemzetségek akár olyan állatalakot is ábrázolhattak a címerükben, amelyet őseik évszázadokkal korában tényleg totemként tiszteltek.16 7 Egyes pogány kori totemszerű ábrázolások — eredeti, szakrális funkciójuktól megfosztva — például határjelként is továbbélhettek. Határjelek meglétére 1075-től vannak adataink,168 bár források hiányában az megint csak nem tisztázható, hogy ezeknek lehe-165 Vö. Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől i. m. 14-15. 166 Kristó Gy.: Néhány megjegyzés i. m. 35. 167 Uo. 48-49.; Rácz Gy.: Az Ákos nemzetség i. m. 20.; Bertényi /.: Magyar címertan i. m. 104. 168 DHA I. 213-214, 216.
