Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
mezejében pólyával díszített címerpajzsot látunk, rajta a pajzsfőben pedig két lépő madarat (talán galambot vagy rigót).5 9 A mesteralak vélhetően a királyi címerből vezethető le,6 0 míg a madárfigurák nyilván a pecséttulajdonos személyes vagy nemzetségi jelképéből. Balog Miklós címerét azért nem merjük egyértelműen korai nemzetségi szimbólumként azonosítani, mert — ellentétben például az Osl, a Péc vagy a Pok nemzetséggel, amelyeknek szintén csak egy-egy tagjától maradt fenn Árpád-kori címeres pecsét — a Budmérek címerhasználatára nemcsak a 13. századból, de a későbbi időkből sem maradtak fenn források. Balog Miklós atyafisága nem tartozott a legjelentősebb nemzetségek közé: tagjai között nem tudunk további személyeket kimutatni, akiket akár a magasabb színvonalú reprezentáció igénye, akár hivatali tevékenységük okán bizonyosan a címerhasználók feltételezett köréhez sorolhatnánk.6 1 Lajstromunkba mindenesetre a teljesség kedvéért — az értelmezési nehézségek hangoztatása mellett — Budmér nembéli Balog Miklós mester címerét is felvesszük. A Csák nemzetség oroszlános címerének 13. századi meglétét — IV László királynak a dolgozatunk bevezetőjében idézett oklevelén túlmenően — egy korabeli pecsétnyomó és öt különböző lenyomat dokumentálja. A napjainkban ismeretlen helyen lappangó, stíluspárhuzamai alapján a 13. század elejére keltezett vörösréz typarium körirata szerint bizonyos Demeter mesteré volt: őt elsőként Nagy Iván azonosította a nemzetség ugodi ágából való Demeter királyi asztalnokmesterrel, aki 1217-1240 között szerepel forrásainkban.6 2 A nyomó kör alakú mezejében ágaskodó oroszlán látható. Jelenlegi ismereteink szerint ez a typarium a világi élőamelynek utolsó szavában sajnos a nemzetségnév szinte valamennyi betűjének letört a lenyomat pereme felé eső része — leginkább [- - - MA]GISTRI DE GENERE BVDMER (?) formában tudjuk rekonstruálni. Másodszor pedig azért, mert egy keltezetlen irat szerint Balog Miklós fiát Mihálynak hívták (ÁÚO X. 442.; idézi: Wertner M.: Családtörténeti adalékok i. m. 136-137.); a pécsi káptalan pedig 1285-i oklevelében említi Budmér (Budmer) nembéli Miklós ispán fia Mihályt (ÁÚO IX. 435-437.). A két adat, ha nem is bizonyítja, de mindenesetre valószínűsíti, hogy a királyi asztalnokmester a Budmérek közül származott. 59 DL 91 109. - MKCs 844.; BTM 65.1607.; fényképét 1. Bodor /.: Árpád-kori pecsétjeink i. m. 21, 38. sz. kép. 60 Uo. 14. 61 Felmerült annak lehetősége is, hogy a Budmér nemzetség várjobbágyi eredetű volt (Györffy György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I-IV Bp. 1963-1998. I. 256.; vö. Uő: A magyar nemzetségtől i. m. 14-15.). Magunk ezt semmi esetre sem tartjuk bizonyosnak. A genus tagjai közül — Balog Miklóst leszámítva — csak egyetlen személy szerepel forrásainkban néven nevezhető hivatalban: szolgabíróként, a többiek vagy saját ügyeik kapcsán, vagy mint fogott bírák bukkannak fel (Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek i. m. 311.; Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 290-291.). Tény, hogy ez utóbbi minőségben, a conprovincionales között várjobbágyok is szerepelni szoktak, azonban természetesen nem csak ők (Zsoldos Attila: A szent király szabadjai. Fejezetek a várjobbágyság történetéből. [Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 26.] Bp. 1999. 137-140.), tehát ezen az alapon semmi esetre sem lehet bizonyítani a Budmérek várjobbágyi származását. Igaz az is, hogy forrásaink szerint csak egyetlen faluban (a Baranya megyei Budmérben) volt birtokuk {Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 256.), de ez szintén nem lehet elegendő ahhoz, hogy várjobbágyi eredetűnek mondjuk őket; ráadásul sem Budmérban sem annak közvetlen szomszédságában, Borjádon, Ivánon és Pócsán nincsen adatunk Árpád-kori várföldekre (uo. I. 289, 319, 370.). Végezetül azt sem tartjuk túlságosan valószínűnek, hogy 1255-ben IV Béla kormányzatában az egyik udvari méltóságot várjobbágyi származású személy viselte volna. 62 Nagy Iván: A Csák nemzetség I. Turul 3. (1885) 49, 55.; Engel P.: Magyar genealógia i. m. Csák nem 7. tábla.
