Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Körmendi Tamás: A magyarországi nemzetségi címerek kialakulásának kérdéséhez II/391
oklevélpáron).47 Az úgynevezett külső ékítményeket ugyan általában nem szoktuk a címer állandó elemének tekinteni, azonban — mint arról fentebb már szót ejtettünk — korai nemzetségi címereink vizsgálata alapján igen valószínűnek tűnik, hogy a 13. századi Magyarországon a pajzson kívüli elemeket a címerviselők sokkal következetesebben és állandóbb jelleggel alkalmazták, mint Nyugat-Európában. A Dávid fia Amadé pecsétjén még pajzstartóként felbukkanó sas ráadásul az Aba nemzetségből kiszakadó különböző ágak több tagjának címerében már mint pajzsban ábrázolt motívum szerepel a 14. századtól kezdődően.48 Ennek fényében valóban megkockáztatható a kijelentés: az Abák nemzetségi címere a 13. században kiterjesztett szárnyú sast ábrázolhatott.4 9 Az Ákos nemzetség címerhasználatát Rácz György bő évtizede megjelent tanulmányában5 0 részletesen elemezte: magunk az alábbiakban elsősorban az ő eredményeit hasznosítjuk. A genus tagjai közül címerszerű elemet elsőként a Ernye fia István 1298-ban és 1299-ben használt országbírói pecsétjén figyelhetünk meg:5 1 ennek mezejében tarpajzs szerepel,5 2 amelyet fölötte — amennyire kivehető — vélhetően tolldísz, a pajzs két oldala mentén pedig egy-egy csukott madárszárny kísér. Ugyancsak 1299-ből (sőt, ugyanazon az oklevélen) maradt ránk Ernye fia István unokatestvérének, Albert fia Mojs királynéi tárnokmesternek a pecsétje: kör alakú mezejében kiterjesztett szárnyú madár (talán sas vagy sólyom)5 3 látható, a madár feje mellett pedig kétoldalt növekvő félhold, illetve hatágú csillag.5 4 Mint arra fentebb már többször utaltunk, a hazai címerfejlődés e korai szakaszában a pajzson szereplő és a pajzs körüli ábrázolások kapcsolata vélhetően szorosabb volt, mint azt a külföldi párhuzamok alapján 47 L. a 24-25. sz. jegyz.-eket. 48 Csorna J. \ Az Aba nemzetség czímere. Turul 11. (1893) 49-55.; Uő: Magyar nemzetségi i. m. 1154-1162. - Az viszont tévedés, hogy az Aba nemzetség tagjai közül Nekcsei Demeter királyi tárnokmester lett volna az első, aki a sast a pajzson belül ábrázoltatta a pecsétjén. Csornát (és nyomában a téma többi kutatóját) Nekcsei 1382. évi gyűrűspecsétjének Varjú Elemér által közzétett, hibás leírása tévesztette meg (Varjú Elemér: Czímertani és sphragistikai emlékek az ezredéves országos kiállításon. Turul 14. [1896] 149.): az olvashatatlan köriratú lenyomaton Varjú közlésével ellentétben nem sas, hanem oroszlán látszik (Engel Pál - Lőuei Pál: Sokpecsétes oklevelek 1323-ból és 1328-ból. In: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Bardoly István, László Csaba. [Művészettörténet - Műemlékvédelem X.] Bp. 1998. 141., 3/a. kép 5. sz., 142.). 49 Csorna J.: Magyar nemzetségi i. m. 1162. 50 Rácz Gy.: Az Ákos nemzetség i. m. 51 L. a 26-27. sz. jegyz.-eket. 52 Csoma József még azt valószínűsítette, hogy a pajzsról egyszerűen lekopott a címerábra (Csorna J.: Magyar nemzetségi i. m. 1166.); Rácz György azonban megnyugtatóan igazolta, hogy a lenyomat eredetileg is tarpajzsot ábrázolt. Érvelésében többek közt arra is rámutatott, hogy István országbíró apja, az 1267-1270 között hasonló méltóságot viselő Ernye hivatali helyettesének, István alországbírónak az 1269-ből ránk maradt, sérült pecsétjén (BTM 65.1831.; közlését I. Rácz Gy.: Az Ákos nemzetség i. m. 27. [2.1. sz.], 33.) vélhetően ugyancsak tarpajzs töredéke látszik (uo. 17-18. -Ákos nembéli Ernye és István alországbíró hivatali kapcsolatára 1. Kis Péter: „A király hű bárója". [Ákos nembeli Ernye pályafutása.] Fons 2. [1995] 294.). 53 A nemzetség neve alapján a sólyom tűnik valószínűbbnek: a török eredetű ak+kus szókapcsolat valószínű jelentése 'fehér sólyom' (Gombocz Zoltán : Árpád-kori török személyneveink. Magyar Nyelv 10. [1914] 246-247.). 54 DL 2216. - MOL V 2 47.; MKCs 85.; BTM 64.221.; közlését 1. Nagy Imre: Három XIII. századi pecsét. Archaeologiai Értesítő 11. (1877) 353-354.; Rácz Gy.: Az Ákos nemzetség i. m. 28. (5.1. sz.), 33.
