Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357

mindenki figyeljen a törvény betartására. A bűnösök lovait és vagyonát elvet­ték, őket bebörtönözték és a királyhoz küldték büntetésre. A helyzet nem válto­zott a következő évtizedekben sem, mikor Estei Hipolit számára kerestek lova­kat, hogy Olaszországba küldjék azokat. A vásárlás nem sikerült: egyszerűen nem találtak jó lovat. Miskolcon például 1501-ben kilenc mérföldes körzetben sem találtak megfelelő fogat elé való lovat, és hasonló történt a nagymihályi ló­vásáron is 1503-ban, ahol fiatal lovakat kerestek, de megesett ez jó néhány más helyen is.10 0 A tiltott exportból származó haszon túl csábító volt, nagyobb volt a vonzere­je, mint a büntetéstől való félelem. Emlékezzünk csak vissza, hogy Bertrandon lo­vag azt írta, hogy Pesten egész „istállót" lehet kapni 10 lovat 200 forintért. Állítása szerint jó lovat lehetett kapni 10 forintért Szeged környékén is. 1419-ben a Sze­pességben 4 forintért lehetett lovat kapni; ez olyan alacsony ár volt, hogy a króni­kás mint az év egyetlen figyelemreméltó eseményét jegyezte fel.10 1 A ló birtoklása nem kis pénzt hozhatott egy embernek, még akkor is, ha nem kereskedett velük. Akinek lova volt, annak vagyona volt. Igaz, elég bizony­talan vagyon volt ez, mivel a lovak méretük és erejük ellenére nagyon sérülé­keny és kényes állatok. Néha elég egy véletlen — és gyakran kivédhetetlen — sérülés, és az egész „vagyon" egy pillanat alatt eltűnik. Sokkal biztosabb volt tartósabb tulajdonra cserélni. Minden bizonnyal nem fizettek rá azok a neme­sek, akik lovaikért birtokot kaptak az uralkodóktól. Ellenkezőleg, lovaiknak köszönhetően meggazdagodtak, és nemcsak Kun László idejében. Luxemburgi Zsigmond idejében is kaptak nemesek falvakat lovaikért.10 2 A jó ló ugyanis — a csökkenő árak ellenére — az egész középkorban értékes és kívánt vagyontárgy maradt. FÜGGELÉK A táblázatokban használt rövidítések Gesch. Ung. = Johann Christian Engel: Geschichte des Ungrischen Reichs und seiner Nebenländer I-IV. Halle 1797-1804. HOkl. = Hazai oklevéltár 1234-1536. Kiadja M. Történelmi Társulat. Szerk. Nagy, I., Deák, F., Nagy, G. Bp. 1879. Krassó = Pesty, Frigyes: Krassó vármegye története III. Oklevéltár. Bp. 1882. 100 1 501: Ivi ad miscolczi et inde missi duos familiares cum curru apretiato per novem miliaria ad quendam equos curiferos pro domino Reverendissimo et non invenimus - Nyári Albert: A mode­nai Hyppolit-kodexek. Századok 4. (1870) 672.; 1503: Misi alio die michaelem fechetu ad forum equorum ad nagmihal, ut emeret aliquos equos pro domino Reverendissimo et nihil boni juvenis et eunde redeundo stando exposuit 1 fi. 2 din. - uo.; 1507: Misi Aloisium et Albertum ungarum et Joannem magnum ad videndum aliquos equos emendos qui fuerunt quondam domini Georgy more: quia postea non placuerunt - uo.; 1503: Item jam sunt dies multi quod misi unum famulum ad unum locum ad videndum aliquos equos sed nihil valuerunt - uo. 673. 101 Hat man in Zips ein Pferd um fi. 4 kaufen können - Excerpta ex chronicis Scepusiensibus seu Leutschoviensibus. In: Analecta Scepusii sacri et profani I-IV Collegit et notis illustravit. Carolus Wagner Viennae 1774-1778. (a továbbiakban: Anal. Seep.) II. 11. 102 ZsO IV 672., 1589. sz-ok, vö. DL 9664., DL 11 300.

Next

/
Oldalképek
Tartalom