Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
sik nemes egész ménesét elvesztette, két 100 forintot érő lovát megölték, egy szelidített lovát 20 forint értékben és az egész maradék ménesét (equatia), amelyben 24 azévben született csikó is volt, elhajtoták.7 1 1413-ban egy nemes birtokáról 74 válogatott lovat vittek el,7 2 1408-ban egy másik nemesnek 95 lovát,7 3 a harmadiknak „csak" 12 lovát kötötték el.7 4 Nagyon szomorú esetet vizsgált 1365-ben Kont Miklós nádor. Nyéki Lőrinc jobbágyai egy nemes 50 lovát hajtották el a legelőről. A lovakat mocsarakba vezették, ahol mind odavesztek. Kérdés, hogy véletlen balesetről volt-e szó, vagy a lovak elrejtésük közben pusztultak el, esetleg a búvóhelyre vezető úton. Az sem lehetetlen végezetül, hogy bosszúról volt szó, és hidegvérűen megölték a lovakat belekergetve azokat a mocsárba.7 5 Nemcsak a nemesek lovait lopták persze, hanem a parasztok állatait is. A jobbágyok között voltak gazdag parasztok, akiknek nagyobb ménese volt: 1489-ben például Mátyás király Némái Kolos László panaszát vizsgáltatta ki, mely szerint egy jobbágyától 36 lovat loptak el a legelőről {de campo).7 6 Némely jobbágy birtokában igen drága lovak is voltak. Nagyobb bátorságra volt szükség ahhoz, hogy ne a legelőről, hanem az istállóból lopják el a lovakat, vagy a fogadó mellől éjszaka vagy netán egyenesen a tulajdonos házától. Utazáskor ez bárkivel megtörténhetett, 1425-ben ilyen kellemetlen helyzetbe került a királyi jegyző, mikor Semptén, a pap házában, ahol el volt szállásolva, ellopták a lovát. Nagyon drága ló lehetett, vagy nagyon szerethette a jegyző, mert a esetet maga a király oldotta meg. Külön elrendelte a a pozsonyi ispánoknak, hogy hirdessék ki ennek a homlokán fehér csillagot viselő fekete lónak a keresését. Minden városban, mezővárosban és a megye összes nyilvános helyén (piacokon, templomokban) ki kellett hirdetni, hogy eltűnt egy ilyen ló, és minden erőt ki kell fejteni a megtalálására. Ha megtalálják a lovat, saját embereik által azonnal vissza kell szolgáltatni a királynak, bárhol is tartózkodjon éppen az országban.7 7 A lovakat mindenhol lopták, nemcsak az utakon, a fogadókban, de gazdag polgári házakból vagy nemesi kúriákból is. Egy ellopott ló megtalálása nem volt könnyű feladat, főleg, ha a környezet nem mutatott semmilyen hajlandóságot a keresésre, ahogy az nemegyszer történt. Ung megyében például 1414-ben egy nemesnek egyenesen az udvaráról hajtották el a lovát, s az eset kivizsgálását kérte az Ung megyei törvényszéken. Egy szolgabíró elindult tehát néhány helybélivel a ló nyomain, melyek a károsult házából Závada faluba vezettek, és innen tovább Palóci Máté birtokára, ahol a tolvaj átkelt a folyón. A helyi lakosok azonban megtagadták az együttműködést, az szolgabírót „senkiházi"-nak nevezték, így a ló nem került elő.78 A tolvajnak szerencséje volt (hacsak nem sike-71 Zichy VIII. 10. 72 ZsO IV 1049. sz. 73 ZsO III. 1120. sz. 74 1407: ZsO II/2. 5810. sz. 75 Sopron oki. I. 355. 76 Sopron oki. II. 558. 77 Archív mesta Bratislava, Stredoveké listiny (a továbbiakban: AMB). Nr. 986. 78 ZsO IV 2758. sz., vö. DL 53 775.
