Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Daniela Dvoráková: A ló a középkori Magyarországon. (A középkori lovak hierarchiájáról, fajtáiról, színeiről és árairól) II/357
ben néha az egyszerű „nagy ló" (equus magnus) szókapcsolatot használták. Zsigmond lengyel herceg elszámolásaiban például csak ez a kifejezés található, egy esetben megtoldva a „lovagi" jelzővel.1 8 Valószínűleg azok az armigeri ('fegyhordozó, felfegyverzett') lovak is, melyeket Lajos király számára vásároltak 1526-ban Morvaországban, igazi dextrariusok voltak.1 9 A másik, magyar forrásokban igen gyakran előforduló, lófajtára utaló kifejezés a palefridus, a már említett francia palefroi latin megfelelője. Ahogy az eddigiekből is kiderült, ez egy „utazó" vagy „hátasló" volt, mely könnyebb, gyorsabb és kitartóbb a dextrariusnál. Különbözött a dextrariustól abban is, hogy míg az jól meghatározhatóan a lovagok társadalmi csoportjához tartozott, a palefridus t nem lehet ilyen egyértelműen besorolni. Ez a lófajta, minden valószínűség szerint, nem kizárólag a papok és a hölgyek számára volt fenntartva, mint ahogy az a francia adatokból következnék. Használták a királyi udvarban, de a középnemesség és városi polgárság körében is; nők és férfiak egyaránt lovagoltak rajta. A palefridus hátasló volt, amelynek különböző testi jellemzői, erényei lehettek és ebből következően értékei is változóak voltak. A forrásokban „kis palefridus" - ként is említik, vagyis alacsony termetű volt.20 A palefridusok feljegyzett értéke 40 és 100 forint között mozgott, tehát inkább a drágább lovak közé tartoztak. Nem volt könnyű jó palefridus lovat venni. Ezt támasztja alá Garai Miklós nádor feleségének levele, a legelőkelőbb hölgyek egyikéé, akiről feltételezhetnénk, hogy istállói teli voltak drágábbnál drágább nemes lovakkal. Egy 1415 tájáról származó levél tanúsága szerint az asszony már hosszabb ideje nem talált magának megfelelő lovat, holott az összeg, melyet a vásárlásra szánt, igen jelentős volt. Levélben közölte familiárisával, Kállói Miklóssal, hogy hallott egy lóról, amely tökéletesen megfelelő lenne, és hogy ez a ló egy bizonyos gömöri nemesé. A helyiek nagyon dicsérik és 100 forintra becsülik az értékét. Az úrnő utasította Miklóst, nézze meg a lovat, és ha valóban olyan jó, mint mondják, vegye meg legfeljebb 100 forintot adva érte. Végül hozzáteszi, hogy még két-három palefridust szeretne.21 A palefridus elnevezés állítólag a paraveredus szóból származik, amely a kora középkorban a melléklovat jelölte, amely a postaló mellett haladt (veredus).22 „Később jelentése kibővült lovagolásra szánt lóra, egyes nyelvekben pedig magára a ló kifejezésére (német Pferd). A palefridusok Európa-szerte való elterjedtségét bizonyítja a francia palefrenier szó is, amely lovászfiút jelent".23 Más nézet szerint (Du Cange) a palefridus!palifredus szó eredetét a palla és a frenum ('ostor' és 'kantár') latin szavakban kell keresni, a ló vezérlésére szolgáló fő eszközök nevében.24 Ez az elmélet azonban kevésbé tűnik valószerűnek. 18 Divéky Adorján-. Zsigmond lengyel herczeg budai számadásai (1500-1502, 1505). Magyar Történelmi Tár 26. (1914) (a továbbiakban: Zsigmond herczeg számadásai) 67. 19 Johann Christian Engel-. Monumenta Ungrica. Viennae 1809. (a továbbiakban: Mon. Ung.) 212. 20 palifedrus [!] parvus - 1444: DL 13 815. 21 ZsO V 1377. sz. 22 Frantisek Smahel szerint a „veredus" kelta szó, melynek jelentése: 'ló', 1. Smahel, F.: Cesta Karla IV i. m. 279. 23 Jankouich, M.\ Pferde, Reiter i. m. 100. 24 L. palefridus in: Bartal Antal. Glossarium mediae et infimae latinitatis Regni Hungáriáé. Lipsiae 1901. 465.
