Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Bárány Attila: Zsigmond király angliai látogatása II/319
A parádé nem csupán a német királyi méltóságnak szólt, hanem Zsigmond személyének, annak az uralkodónak, aki egy új, felemelkedő angol hatalom partnere lehet. Azincourt után kétségtelen volt, hogy V Henrik nem éri be egy-egy hadjárattal, Franciaország koronájára tör. Ezzel Zsigmond is tisztában volt. Ennek ellenére Henrik kezdetben igen ügyesen politizált, elfogadta Zsigmond békeközvetítői ajánlatát, és kedvezően fogadta a király fegyverszünetre vonatkozó javaslatait. Anglia abban a színben tetszeleghetett, hogy miközben ártatlan módon betartja a fegyvernyugás szabályait, az álnok franciák ellenben a béketágyalások alatt sem szüntetik be a harcokat. Kapóra jöttek az angol koronának azok a folyamatos támadások, melyeket az Armagnacok Zsigmond közvetítése alatt folytattak. A behajózott angol flotta azonban csak arra várt, mikor lesz olyan mértékű a franciáktól elszenvedett sérelem, aminek megtorlása már nem maradhat el. Az Armagnac-politika gyakorlatilag önmaga rohant a vesztébe. A kérdés csupán az, Zsigmondnak még ilyesfajta fogadtatás után is a szándékában állott-e, hogy valóban közvetítsen Anglia és Franciaország között a béke reményében? S ha igen. hogyan tehette volna meg, hiszen azzal, hogy elfogadta a Térdszalagrendet és a Lancaster-láncot, elkötelezte magát Anglia mellett? Zsigmond magatartása inkább azt sugallja, egyre inkább belefáradt, hogy a békéért harcoljon és közvetítsen azon orléans-i párt érdekében, amely ahol csak tudta, tudatosan és látványosan akadályozta a Zsigmondi béketerveket. Mindazonáltal, bármilyen kiábrándult is volt, Zsigmond még május-június folyamán sem csüggedve tárgyalt az angol-francia fegyverszünetről.16 0 A franciák — nem az orléans-i liga, hanem maga a király — az ő közbenjárását kérték. A francia politika is érzékelte a királynak az angolok felé való eltolódását, s több felhívást is intéztek hozzá a párizsi udvarból, hogy ne kössön szövetséget Angliával, maradjon meg a békeközvetítés talaján.161 VI. Károly ilyen irányú kérését tolmácsolta közvetítője, az 1416. május végén Angliába érkező Wittelsbach Vilmos holland-hennegaui gróf is.162 Vilmos jövetelével Zsigmond egy újabb fegyverszüneti tervet is kidolgozott. Azt az ajánlatot tette a harcoló feleknek, hogy a francia-angol összetűzések puskaporos hordóját, a franciák által blokád alá vett Harfleurt vegyék „nemzetközi" ellenőrzés alá három esztendőre Zsigmond és a Wittelsbachok. Ezzel azonban Zsigmond megvárta Vilmos hollandi gróf érkezését. Vilmos bajor herceg, hollandi gróf Zsigmondnak igen fontos szövetségese volt.16 3 Bátyja, IV Vencel cseh király 1416 júliusában ruházta rá Brabant hűbér-Viscount Dillon - William Henry H. St. John Hope. London 1914. XXXV [18.] tábla. A kéziratot egy korábbi munkámban részletesen bemutattam, 1. Bárány Attila-. Középkori magyar királyi emlékek: Luxemburgi Zsigmond angliai kéziratokon. Történelmi Tanulmányok. Acta Universitatis Debreceniensis. Acta Historica XIV (2007) 51-80. 160 „Honorifice Imperatorem omnes receperunt, postquam eadem confirmasset quae Varvicensis comes proposuit: frustra fuit suscepta omnis de pace disceptatio, et imperátor in ea componenda repulsam túlit." - Gesta Henrici Quinti i. m. 168. 161 British Library Additional MS 19979. ff. 24v-29. 162 Allmand, C. T.: Henry V i. m. 106. 163 „Flandrie, Hallandrie, Brabantie et Gelrie ducatuum"-beli követjárásokra 1. 1418. szept. 29., Donauwörth: ZsO VI. 2378. sz.
