Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Földes György: Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956-1989 (Ism.: Joó András) I/251

mérvű hasadáshoz vezetett, amely már komolyabb biztonsági kockázatokat is rejtett magában. Az erdélyi magyarok rendkívül súlyos helyzetben, a falurombolási program árnyékában éltek. 1988. augusztus 28-án került sor Grósz Károly miniszterelnök és Ceau§escu aradi találkozójára, amelyet utólag már csak a tragikomikus jelzővel illethetünk. A román pártfőtitkár Aradon hangsúlyozta, hogy készülnek az „első központosított dák állam" 2060. évfordulójára, s a magyar sajtóra hivatkozva honfoglalásunkat száz évvel későbbre datálta, mindössze néhány szót „vesztegetve" a magyarok „első törzseinek" megérkezésére Európába. Ezután tért rá Románia erőteljes fejlődésére, amelynek köszönhetően az ország — hangsúlyozta Ceau§escu — még atomfegyvert is „elő tud állítani". Grósz fellépése — amint arra a tárgyalások Földes által elemzett felszólalásaiból kiderül — meglehetősen határozatlan volt, de a szerző talán túl erős kritikával illeti őt szerepléséért, hiszen joggal merül fel a kérdés: az idézett román pártfőtitkári mondatok után mit lehetett egyáltalán remélni a találkozótól? A magyar fél aligha várhatott kézzelfogható eredményt a tárgyalásoktól. Az aradi találkozó talán nem is lehetett más, mint egy utolsó „nyílt elvtársi" gesztus, ahol a külvilág felé mindkét fél demonstrálhatta, hogy a jó viszony — úgymond — „rajtunk nem múlik". Román szempontból a találkozó jelentősége persze óriási volt, mivel Kádárt ilyen látogatásra 1976 után nem sikerült rávenni. Ezt az alkalmat a magyar küldöttség és vezetője meglehet akár jobban is kihasználhatta volna, Grósz azonban — főleg ideológiai skrupulusai miatt — nem tudta átlépni saját árnyékát. Földes György munkája a magyar történelem, az erdélyi magyar kisebbség és a hidegháború története szempontjából is értékes, tartalmas munka, amely bonyolult összefüggéseket tár elénk. Egy olyan korszak kulisszatitkait ismerhetjük meg belőle, amely a „proletár internacionalizmus" jegyében kívánt túllépni a nemzeti, nemzetállami politizálás keretein. A nemzeti érzések ténylegesen működő, történelemformáló hatásait azonban nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Joó András