Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
szágos Idegenforgalmi Hivatal létrejötte valójában azonban nem jelentette még csak a turizmus egységes állami irányításának megteremtését sem. Irányítási körébe csak a hivatali, illetve utaztató szervezet került, a szálláshelyi, vendéglátó, illetve egyéb létesítményekkel kapcsolatos beruházások továbbra is a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó és Idegenforgalmi Főosztályának felügyelete alatt maradtak.10 4 Az ugyanekkor bemutatott szállodafejlesztési program számadatai pedig máris eltértek némiképp a pár hónappal korábban elfogadottaktól. E szerint végül az 1400 millió forintos fejlesztésből 1210 milliós beruházás lett. Ebből a harmadik ötéves terv végéig a Balatonnál 4810, Budapesten 4740, a Dunakanyarban 480 tehát összesen 10 030 szállodai férőhely megvalósítását tervezték el a kapcsolódó vendéglátó- ipari beruházásokkal.10 5 A koncepció vonatkozásában továbbra is mindössze annyi fogalmazódott meg, hogy luxusszállók helyett a külföldi értelemben vett polgári igényeknek megfelelő, az idegenforgalom kereskedelmi érdekeit szolgáló szolid szállásokra van szükség. Továbbá a fejlesztések alapelvét fogja képezni, hogy „a kivitelezés megkönnyítése érdekében, valamint gazdasági okokból, minél koncentráltabb és nagyobb üzleteket, illetve szállodakomplexumokat kell létrehozni."10 6 A fejlesztés irányvonala e szerint lényegében az 1962-ben kialakított olcsó, tömegigényeket kielégítő típusszállodákra összpontosító elképzelések továbbfejlesztése mentén alakult ki. A rendelkezésre álló forrásokat ezen túl is minél költséghatékonyabban, a rövidtávú mennyiségi növekedés érdekében, akár a minőség rovására kívánták felhasználni. Pedig a fenti elvek szerint megvalósuló fejlesztések ismertetett hátulütői a megvalósított beruházások esetében már ekkora kiütköztek. Ellentétben a hivatalosan hangoztatott állásponttal, az újonnan épült Balaton parti szállodák nem biztosították a nyugati üdülővendég kielégítő nívón történő kiszolgálását, mává lett." Dr. Vitéz András: Most rajtunk a sor, hogy az előlegezett bizalomra méltóak legyünk. Idegenforgalom 1964. június-július. 6. 104 Lásd pl.: Dr. Kovács L. - Takács J.: Az idegenforgalom alakulása i. m. 102. Ráadásul a politika által vezérelt bürokratikus gazdaságirányításból fakadó sajátosságok — a szektornak a pártállami szervezetrendszerbe való hatékonyabb beágyazása mellett — fennmaradtak. így az OIH mind a turisztikai koncepcióra, mind a szállodafejlesztésekre vonatkozóan legfeljebb javaslatokkal élhetett a valódi döntéshozók felé. 105 A 200 millió forintnyi összeg elmaradása — a Balaton-partra és a Dunakanyarra szánt változatlan pénz mellett — valószínűleg a budapesti szállodákra szánt 540 millió forint 340 millióra csökkenésével függött össze. Az 1,2 milliárd forint elméletileg a következő beruházások megvalósulását jelentette. Tizenkilenc szállodakomplexum 10 030 ágy férőhellyel, mintegy 5000 éttermi, 2500 eszpresszó és 1000 bár férőhellyel. Továbbá három nemzetközi színvonalú bár 700 férőhellyel, nyolc-tíz Balaton menti „idegenforgalmi csárda," 1000 főnyi munkásszállás, két központi raktár és cukrászüzem szintén a Balaton két partján. A szállodai beruházásokból első ütemben Budapesten 1690-nek, a Balatonnál 1570-nek kellett megépülnie. A továbbiakban pedig Budapesten 3050, a Balatonnál 3240, a Dunakanyarban 480 férőhely lett előirányozva. Lázár Géza: A harmadik ötéves terv végéig 10000 új szállodai férőhelyet létesítünk. Idegenforgalom 1964. június-július. 13-14. 106 Nyilvánvalóan az idegenforgalom kereskedelmi érdekeit szolgáló, külföldi értelemben vett polgári igényeket kielégítő szálláshelyek említésekor a nyugati vendégkör igényeit kielégítő minőségre gondoltak. Azonban mint hamarosan látni fogjuk a gyakorlati megvalósítás során meglehetősen „szolid szállások" létesültek, a nyugatias nívó rovására. Dr. Vitéz A.: Most rajtunk a sor i. m. 9, ill.: Lázár G.: A harmadik ötéves terv végéig i. m. 13.
